Az Orinoco rejtett forrásvidékére indultunk egy kéthetes expedícióra, és már a szervezés során a bürokrácia útvesztői között kellett lavíroznunk, engedélyeket és papírokat intézve a helyi hatóságoknál. Három minisztérium megfelelő papírjai nélkül nem lehetett elindulni.

A csapat hat főből állt, ezekhez társult az öttagú helyi személyzet: útimarsall, kormányos, navigátor, szállásmester és szakács. A felszerelést és 1200 liter üzemanyagot egy 12 méteres fatörzsből kivájt csónakon szállítottuk, amellyel mintegy ezer kilométernyi víziutat tudtunk le.

Bár behajóztunk két kisebb folyóba, a Pasibába és Purunamiba is, de a táv nagy részét a Casiquiare és az Orinoco töltötte ki. Éjszakánként a fák lombjai között kifeszített függőágyakban aludtunk, miközben a dzsungel hangjai – madarak, rovarok és távoli állathangok – hallatszottak. Útközben különböző indián törzsekkel találkoztunk – barék, iecuanák, panárék, warekenák, curripacók stb. -, de legérdekesebbek a kőkorszaki szinten élő janomamik voltak.

Az expedíció nem csupán földrajzi felfedezés volt – a Casiquiare egy folyásirányát változtató különleges sönt, ún. bifurkáció az Orinoco és az Amazonas vízrendszere között -, hanem a törzsi kultúrák változatosságának és a természet lüktetésének megtapasztalása is.

Az előadás alatt szó lesz még Venezuela turisztikai vonatkozásairól, természeti látnivalóiról és magáról az expedícióról, valamint a hozzá kapcsolódó érdekességekről is.