Ki ne szeretné látni, hogy pontosan honnan ered a Nílus? A hivatalos forrás a Viktória tó (Ripon falls), na de mi táplálja a tavat? Mi a kezdet, a nulla pont? A legenda szerint a Rwenzori hegység, az istenek otthona. A hegyekből alászálló felhők és folyók az isteni bőség és az élet forrásai, melyek a Nílust is táplálják, ugyanis az itt található gleccserekből indul minden, ezekből a gleccserekből eredő patakok folynak le a völgybe, majd folyóként eljutnak egészen a Viktória tóig.

Igencsak őrült ötlet volt a részemről, amikor kiválasztottam a Rwenzori legmagasabb pontját a Margherita csúcsot (5109 m) – amiről úgy tartja a helyi bakonzo nép, hogy a megfagyott istenek könnycseppei, akik az emberi szenvedést siratták – és kitaláltam, hogy én ezt bizony meg fogom mászni, nulla mászói tapasztalattal a hátam mögött. Az egy hónapra tervezett utazásom második felében töltöttem el egy teljes hetet a hegységben és 11 serpa kísért az utamon. A kezdetben 5 naposra tervezett emelkedést végül 4 napban megcsináltam, az utolsó napon bevállalva az egy kilométeres fel és lejövetelt. A harmadik táborig viszonylag könnyű terepen vezetett az út, azonban az utolsó etap sokkal keményebb volt, mint gondoltam. Éjfél után indultunk a korom sötétben és olyan meredek részeken vezetett felfelé az út, hogy szívem szerint visszafordultam volna, egymáshoz kötözve másztunk felfelé, nulla kibiztosítással. Aztán jött a gleccser és hágóvas a bakancsomra. Itt már biztosan láttuk, hogy nem fogjuk fentről látni a napfelkeltét, mert nagyon lassan haladtunk.