“Kazahsztánból busszal érkeztünk Kirgizisztánba. Kicsit szürreális volt, kiraktak minket a kazah oldalon, gyalog átkeltünk a határon, majd fél óra várakozás után felszedett minket ugyanaz a busz. Kicsit kaotikus volt az egész, leginkább azt nem értettük, hogyan bizonyosodnak meg arról, hogy ugyanazok szállnak fel a buszra, mint akik a határig rajta voltak, és hogy mindenki megvan-e. Mint kiderült, sehogy: egy idős asszonyt ott felejtettünk. Hát nem örült neki, fogalmazzunk úgy. De megvártuk az út szélén, egy kilométerrel arrébb.”

Ezek alapján egy kaotikus, nehezen bejárható, szürreális országnak tűnhet Kirgizisztán, közben pedig életünk egyik legjobb döntése volt, hogy belevágtunk a felfedezésébe. Hiába indult nehezen, és folytatódott még nehezebben az éjszaka közepén egy marshrutka hátuljában, visszagondolva az egész adta magát, és bármikor újra végigjárnánk, a posztszovjet fővárostól, a többnapos hegyi túrákon át, egészen az elszigetelt kirgiz-kínai határzónáig, ahova speciális katonai engedéllyel tudtunk belépni.

Az előadáson most végigjárhatod velem ezt a kalandot, és remélem, hogy a végére kedvet kapsz hozzá, hogy te magad is elindulj. Igyekszem ehhez minden mankót és segítséget megadni számodra.