Mi visz rá egy embert, hogy 60 évesen, egyedül, önellátóan, 45 nap alatt végigtekerje Kanadát?

Engem a kíváncsiság, a hit, és az a vágy hajtott, hogy megtudjam: meddig bírja a test, és meddig tart az emberi lélek ereje.

Az előadásban elmesélem, milyen volt átkelni a Yukon hegyein, farkasok és medvék között, hegyi patakok vizét inni, naponta 300 kilométert tekerni esőben, szélben, hóban, hőségben.
Megmutatom, hogyan vált ez az út egy fizikai kihívásból mély, belső utazássá – hogyan tanított meg a fájdalom alázatra, a magány önismeretre, és a mozgás szabadságra.
Nemcsak arról lesz szó, hogyan dől meg egy világrekord, hanem arról is, hogyan marad egy ember állva, ha már minden izma, minden porcikája feladná.
A történet nem csak a sportról szól. Hanem arról, hogyan lehet újra és újra nemet mondani a feladásra.

Ez az előadás mindenkinek szól, aki valaha hitt abban, hogy a lehetetlen csak addig az, amíg meg nem próbáljuk.

Vicces sztori:
Amikor 11 500 km teljesítése után az utolsó szigetre átvezető komp kikötőjében megkérdezték, honnan jövök, nem hitték el, látszott rajtuk, hogy befogadhatatlan számukra ez az információ. Csak nevettek és hitetlenkedtek, hogy “Honnan?” “Mennyi?” “Ez most komoly?”