Latin-Amerika csodái
Ezen a beszélgetésen szinte egész Latin-Amerika terítékre kerülhet, mivel olyan csapattal találkozhatsz, akik együtt szinte minden országról tudnak mesélni. Érdekel, hogy milyen lehet rövidebb vagy kifejezetten hosszú időt tölteni itt? Kell-e beszélni spanyolul? S mégis, mibe fog ez kerülni? Gyere el, és választ kaphatsz a kérdéseidre!
Spórolás és túlélés Latin-Amerikában, avagy hogyan utazz kevés pénzből biztonságosan, ha több időd van, mint pénzed. Hogyan boldogulj, ha rövid utat szervezel. De leginkább: tanulj egy kicsit spanyolul, amigo!
Vigyázz, mert Latin-Amerika rabul ejt!
Kerekasztal résztvevői:
- Elter Károly
- Magyar Nikolett
- Székely István
Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.
Kerekasztal előadói
Elter Károly
Először kalandvágyból, később újságíróként, majd utazásszervezőként utaztam. Kb. 170 országban jártam.
Magyar Nikolett
Magyar Nikolett vagyok, jelenleg idegenvezető és borszakértő, így már foglalkozásomból adódóan is lételemem az utazás, s a borok világa. Fő desztinációm Közép- és Dél-Amerika, de bejártam Európát, s Ázsia és Afrika több országát, sőt különböző kontinensek borkínálatát is volt szerencsém megismerni és kóstoltatni is.
Bizonyára szakmai ártalom, hogy mindig érdekel a meglátogatott ország történelme, kulturális fejlődése, borfogyasztási szokásai, s lakói gondolkodási módja, ezért gyakran vállalok önkéntes munkát is, hogy a helyiekkel együtt megélve a hétköznapokat, jobban átérezzem mindazt, ami az ő életüket mozgatja. Így gyakran alkalmam nyílik megmutatni az embereknek, hogy hányféle módon élhetjük meg világunk különlegességét, s mennyi – nemcsak – természeti csoda vesz bennünket körül.
Székely István
2017-ben úgy döntöttem, mindent hátrahagyva valóra váltom az álmomat, és egy hátizsákkal elindultam Dél-Amerikába. Nem tudtam, meddig maradok és azt sem, hová jutok el. A kiruccanásból egy kilenc hónapon át tartó utazás kerekedett ki. Öt ország érintésével átszeltem a kontinenst a legdélebbi pontjától a Karib-tengerig haladva. Természetesen bejártam a klasszikus turistacélpontokat, ám itt egy egyszerű nyaralásnál sokkal többről volt szó. Eldugott helyeken is jártam és kicsit megismertem az itt élő embereket, ezáltal pedig emberi sorsokat is.
Közben az álom is beteljesült: gyalogtúrán jutottam el Machu Picchuba, hogy a mellette magasodó hegyről tekinthessek le a lábaim előtt heverő fenséges város romjaira. Azonban az utazástól ennél sokkal többet kaptam. Esőerdő, sivatagok, tűzhányók, magashegyek, homokos tengerpart… megannyi felejthetetlen élmény.
Néhány év kihagyás után az utazás Közép-Amerikában folytatódott, ahol Mexikó és Guatemala, majd pedig Costa Rica neve mellé is pipa került.
Sztori: Iquitos, az esőerdő szívébe zárt város közelében kirándultam épp. Délutánra az idő kezdett rosszra fordulni. A főútra visszaérve épp sikerült leinteni egy tuktukot, amikor – a hely nevét nem meghazudtolva – elkezdett ömleni az eső. Én is és a tuktuk sofőrje is bőrig áztunk. Így szálltam fel az egyik, a város felé tartó buszra. Egy darabig minden rendben volt, de egy idő után feltűnt, hogy valami nem stimmel a busszal. Sejtésem hamar beigazolódott: a sebességváltó kiszakadt a helyéről. A jegyszedő hölgy (minden buszon van egy) állt rá a rögzítésre és így evickéltünk el az első műhelyig. A szerelő egy hegesztőpisztollyal felugrott a buszra és gyorsan visszahegesztette a sebváltót tartó konzolt, amíg az utasok, velem együtt, azt lestük, jön-e másik busz, amire átpattanhatunk. Erre azonban már nem volt szükség, pár perc múlva indultunk is tovább.
