Mesélek erről a varázshelyről és hogy milyen úton, módon jut el az ember India majdnem legkeletibb csücskébe vérmérsékletétől vagy éppen hangulatától függően hosszan vagy még hosszabban és az is kiderül, hogy hányan férünk be egy kilenc személyes dzsippbe vagy milyen alternatív megoldásokat találhatunk, ha az Ázsiában csöppet sem szokatlan módon semmi sem úgy történik, mint ahogy azt elterveztük. A terv az, hogy nincs szigorú terv.

Mivel a Momó útján járok a Himalájában, tehát végig eszem és főzöm a területet, azt hiszem a legjobb kapcsolódási pontot találtam meg a helyi emberekkel. Főztem kolostor konyhában és piknikeztem spontán meghívásra szikkimi bhutiákkal. Kaphattok némi bepillantást az ételekbe és ötleteket arra nézve, hogy ne váljatok kávézombivá, már ha ti sem tudtok rendes kávé nélkül létezni. Kávézik-e a láma a kolostorban? Nem, nem, ők csak teát isznak. Egészen addig a pontig, amíg meg nem ismerkedik a kotyogós kávémmal, majd fogyasztjuk el egy havi kávékészletemet két hét alatt közös erővel.

Elmondom majd azt is, hogy egyedül utazó nőként mennyire pozitív tapasztalataim voltak ezen a vidéken és hogy miért annyira jó úton lenni itt. Utólag persze néha elgondolkodtam, hogy jó ötlet volt-e felülni arra a motorra, de aztán újra és újra előfordult, hogy egy motoros fuvar húzott ki a csávából.

Bepillantunk egy kicsit Dardzsiling gyomrába is, ahol az ember háromszor akar reggelizni, ebédelni és vacsorázni is.