A tervezéstől a flowig, avagy hogyan ne menj világgá két kisgyerekkel

Előadó: Sorbán-Paragh Anita és Sorbán Szilveszter (SNPfamily)

Gondoltál már arra, hol lakik a biztonság? Egy téglából épült, megnyugtató házban, az otthoni megszokott játékok között, vagy ott, ahol a leginkább önmagad lehetsz?

Sorbán-Paragh Anita és Sorbán Szilveszter vagyunk – végzettségünk szerint közgazdászok de mindenekelőtt szülők, akik úgy döntöttek, hogy a racionális kereteket és a mindennapi taposómalmot felváltják a jelenlét szabadságával.

Amikor 2025 januárjában két kislányunkkal – a 3,5 éves Sárával és a 11 hónapos Flórával – felszálltunk a Bangkokba tartó repülőre, magunk mögött hagytunk mindent, ami addig ismert volt, biztonságos és kézzelfogható. Előadásunkban nem egy felszínes utazási élménybeszámolóra hívunk titeket, hanem egy belső utazás krónikájára. Megmutatjuk, hogyan csapódott be a valóságba a bangkoki hajnali megérkezés zaja és a gyermeki őszinteség pillanata („Anya, itt büdös van, menjünk haza!”). Aztán pedig szépen lassan hogyan váltottuk át ezt a kezdeti, nyers káoszt az egész ázsiai utazásunkat formáló ritmussá, a kalandos mindennapokká.

Minden ország tanított nekünk valamit, és megértettük: néha valóban a világ végére kell elmenni ahhoz, hogy találkozz önmagaddal, és hogy mindennek megvan a maga ideje – sem előbb, sem később. Sajnos mindent elmesélni képtelenség, de ízelítőt adva végigjárjuk veletek Thaiföld fűszeres utcáit, lüktető piacait és csodás tengerpartjait – füstölők százaival, pici kezeket összetéve, kívánságokat és imákat repítünk fel az égbe. Srí Lanka teaültetvényein barangolunk, napfelkeltében csodáljuk a Sigiriyát és biciklizünk ősi csodák között. Földön és vizen kalandozunk Indonéziában, megtisztul a lelkünk, sárkányok között sétálunk, dzsungelben túrázunk, alszunk törzsi faluban és lakatlan szigeten is. Szingapúr modern, csillogó oázisai után közel 300km/h-val suhan el mellettünk a Fuji, együtt lépdelünk végig a Kumano Kodo zarándokút mohás fáinak csendjében, miközben csilingel zsákunkon a medvecsengő – és persze az igazi onsen-élmény, a karácsony és a hóesés sem maradhat el. Tajvanon fenséges hegyek, ködbe burkolózó sziklák között, zöldellő teamezőkön és gőzölgő piacokon vezet az utunk (mintha picit a föld is megremegett volna). Majd Malajzia felé vesszük az irányt, ahol az ősi dzsungelek zöldje találkozik a tenger morajlásával és ahol megérkezik a felismerés: a sokszínűségben rejlő egység mély igazsága.

Útközben számtalanszor tapasztaltuk, hogy mindenhol élnek magyarok a világban, akik egy-egy meleg mosollyal vagy közös szóval még inkább otthonná varázsolják a távoli tájakat. Mesélünk arról, hogyan váltak a gyerekek a legjobb útitársainkká, akik nyelvi akadályok nélkül, nyitott szívvel kötöttek össze minket a helyiekkel; hogyan szerveztük az életünket éjszakába nyúlóan, két elalvás között; és legfőképpen arról, hogy miért erősödött meg még jobban bennünk, hogy az otthon nem egy postacím vagy egy házszám, hanem az a szövetség, amit mi négyen alkotunk.

Tartsatok velünk egy olyan történetbe, amelyből a tervezés és a rácsodálkozás egyensúlya mellett a készülő első mesekönyvünk, a Mesélj, Srí Lanka! világából is kaphattok egy kis ízelítőt – mert a legfontosabb ösvények nem a térképen, hanem a szívünkben vezetnek. Bárhol otthon lehetünk a világban!