Ezerszer jártam már Lengyelországban, főleg Varsóban, így egy ideje már nem feltétlenül a hagyományos látnivalók érdekelnek. Sokkal jobban izgat, mi van a következő sarkon, egy házfalon, a járda szélén vagy egy régi gyár kapuja mögött. Akaratlanul is azokat a jeleket és városi kódokat keresem, amelyekből lassan összeáll egy hely karaktere: próbálom megfejteni, MITŐL AZ egy város, AMI.

Az előadásban ilyen városi nyomok után indulunk Lengyelországban. Megnézzük, mit mesélnek a falak a lengyel történelemről, miért lepték el apró törpék Wrocławot, mit keresnek lengyel mumusfigurák Katowice egyik negyedében, miért van tele Zielona Góra vicces Bachus-szobrocskákkal, hogyan árasztották el az országot a macskák, és hogyan válhat egy egész lakótelep szabadtéri galériává Gdańskban.

Megmutatom azt is, hogyan őrzik meg a lengyel városok a múltjukat úgy, hogy közben meglepő bátorsággal alakítják újra a tereiket: régi gyárakból, sörfőzdékből és ipari épületekből új, pezsgő városi világokat teremtenek. Éppen ez a régi és új közötti játék az egyik dolog, ami számomra nagyon jellemző a mai Lengyelországra.

Közben arra is keressük a választ, mitől lesz mindez összetéveszthetetlenül lengyel, miközben Varsónak, Poznańnak, Łódźnak, Gdańsknak vagy Wrocławnak teljesen saját személyisége van. Mert az utca néha mást – vagy legalábbis máshogyan – mesél a történelemről, mint egy tankönyv: megmutatja, mire emlékezik egy város, mit tart fontosnak, min nevet, mire büszke, és mit kezd ma a saját múltjával.

És talán arra is rájövünk, hogy ha megtanuljuk észrevenni ezeket a jeleket, maga a város válik útikönyvvé Lengyelországban és bárhol máshol a világon.