Magamról
Sziasztok, Simon Zoli vagyok, 2010 óta Bajorországban élek és mérnökként dolgozom, de az évek során egyre fontosabb lett számomra a természet és az aktív életforma.
2017 óta a Bajor- és Osztrák-Alpok lettek a második otthonom: síeléssel, sítúrával, hegyikerékpározással, országúti bringával, terepfutással, túrázással, úszással és evezéssel fedeztem fel a környéket.
Gyerekkorom óta közel áll hozzám a víz és az evezés, így a magyar folyók után később tavakon, tengeren és hegyi folyókon is rengeteg élményt gyűjtöttem.
Az elmúlt években még tudatosabban kezdtem utazni és új tájakat felfedezni Európában. Jártam többek között Skóciában, Madeirán, Tenerifén, Szlovéniában, Ausztriában, Horvátországban és Izlandon, az északi vidékek pedig különösen közel kerültek hozzám.
Egy hosszú belső folyamat után 2023-ban kiléptem az alkalmazotti mérnöki lét kötöttségeiből, és egyéni vállalkozóként kezdtem tovább dolgozni. Ez az új, szabadabb életszakasz rögtön egy régi álmom megvalósulásával kezdődött: másfél hónapot tölthettem Lofotenen, ahol kajakguide-ként és túravezetőként dolgoztam, ésbejártam ennek a csodálatos világnak sok-sok csodálatos hegyét-völgyét, zegét-zugát és fjordjait .
Ez számomra sokkal több volt egyszerű utazásnál – azt éreztem, hogy valami új kezdődik, és megtapasztalhatom, milyen rugalmasabban, közelebb a természethez és a saját vágyaimhoz igazítva élni. Ma a mérnöki munkát a túravezetéssel és az utazással kombinálom; ez az élet nem feltétlenül könnyebb, de sokkal szabadabb és rugalmasabb.
Azóta többször visszatértem Lofotenre, 2025-ben pedig egyedül bejártam a Kungsleden északi szakaszát a svéd Lappföldön. Számomra az utazás nem helyek kipipálását jelenti, hanem szabadságot, jelenlétet, felfedezést és azt, hogy mindig maradjon időm arra, ami igazán feltölt.
Lofoten és a Kungsleden különösen közel áll hozzám.
Nehéz szavakba önteni, miért ennyire különlegesek ezek a vidékek, de talán a „Sarkkörön túli Skandinávia – Lofoten vad világa és a Kungsleden csendje” című előadásomban, fényképekkel és személyes történetekkel sikerül átadnom valamennyit abból az érzésből, amit ott újra és újra megtapasztalok. A civilizáció nyüzsgése után északon valóban bele lehet harapni a csendbe, eggyé lehet válni az érintetlen természettel, és közben újra kapcsolódhatunk önmagunkhoz.