Magamról

Koncz Ákos vagyok, alapvégzettségem szerint kulturális antropológus. Persze senki nem születik antroplógusnak, én is máshonnan vitorláztam ide: a hegymászás felől.

20 évesen másztam meg az Elbrusz és a Kazbek 5000 méter feletti csúcsát, ahová a Kaukázus lábánál elterülő igencsak egzotikus vidék érintésével lehetett eljutni. Csecsenek, balkar-kabarok, ingusok, szvanétok… noha még évekig a hegyekre koncentráltam, de valahol a gondolataim mélyén elraktározódott a helyi népek iránti kíváncsiság is. Aztán ott szunnyadt anélkül, hogy aktiválódott volna. 

És ahogyan a megmászott csúcsok száma nőtt, úgy gyarapodott a felületesen megismert népek listája is, kirgizek, üzbégek, tadzsikok a Pamírban, kazahok a Tien-Shanban és persze mindig a nomádok, hiszen a hegyek lábainál főleg velük találkozik az ember. 

A Kilimandzsáró vagy a Himalája vidékére eljutva pedig a kíváncsiság csak még tovább nőtt, de ekkor még a hegyek erősebben vonzottak. Amikor 26 évesen első magyarként megmásztam egy 8000-es csúcsot, a következő cél természetesen a Mount Everest volt – így újabb évek mentek el a hegyek között – ráadásul mégcsak nem is hallottam az antropológia tudományról.

Mindenhez érni kell…

Éveket töltöttem el csavargással – összesen vagy hússzor jártam Ázsiában és tucatnál többször Afrikában – és meggyőződésem, hogy a hátizsákos, magányos csavargás a leginkább szemléletformáló és önbizalmat fejlesztő tevékenységek egyike. Mindenkinek receptre írnám fel.  

Aztán persze csak bekerültem az egyetemre és le is diplomáztam, de mivel családot is alapítottam, így inkább pénzkeresettel telt az időm évekig. Gondoltam, az se lehet rossz dolog, ha már annyian csinálják. Jó is, szó se róla. 

Aztán, – már jócskán ősz szálakkal a hajamban – elvetődtem egy angol collageba ahol kiképeztek fejlesztési instruktorrá és kiküldtek Malawiba – a Föld negyedik legszegényebb országába, annak is a legszegényebb sarkába. Ott végre azt éreztem, a helyemen vagyok, segíthetek azoknak akik igazán rászorulnak, de azt se tudják felismerni, hogy mit csinálnak rosszul.

AIDS megelőzés, tuberkulózis és szegénység elleni harc, farmereknek exportképes növények termesztésének ismerete, tanulási kedvcsináló gyerekek számára – mind csupa hasznos és fontos dolog. 

Hazatérve már tudtam, hogy ezt szeretném csinálni a jövőben, így még elvégeztem egy posztgraduális képzést ahol humanitárius műveletek menedzsere lettem – menekülttáborok vezetése, segélykonvojok biztonságos útvonalának a megtervezése, ételosztás sok ezer embernek – ezek voltak a tantárgyaink.

Csádban vízkutatási projektben vettem részt, és egy víztakarékos mezőgazdasági modell elterjesztését dolgoztam ki.   

Persze a hegyekhez se lettem hűtlen, az utóbbi években Alaszka es Peru hegyei között érezhettem a végtelen érintését.