2026-ban eddig 21 úticél fért bele az évembe, miközben a Kanári-szigeteken működő utazási vállalkozásomat is életben kellett tartanom, ráadásul egy utazási irodában is elkezdtem dolgozni. Papíron ez maga a szabadság: bejárod a világot, onnan dolgozol, ahonnan akarsz, és közben még pénzt is keresel. A valóságban viszont előfordul, hogy egy malajziai esőerdei hajókiránduláson ügyféle-mailekre válaszolsz, vagy a Ha Long-öbölben egy fuerteventurai szállásajánlaton jár az agyad, az Uluru lábánál pedig, amikor éppen van térerő, valaki thaiföldi nyaralását teszed össze. 

Az elmúlt években tudatosan úgy alakítottam át a vállalkozásomat, hogy ne kelljen mindig Tenerifén lennem. A földrajzi szabadságot megkaptam – csak éppen azt nem sikerült megtanulnom, hogyan kapcsoljak ki közben. Az időeltolódás, a hajnali munkakezdés, a folyamatos szervezés és az állandó elérhetőség mellett néha az utazásból is csak annyi marad, hogy kipipálok egy újabb helyet a térképen.

Az előadásban arról mesélek, milyen a digitális nomád élet a tökéletes laptopos tengerparti fotókon túl, hogyan lehet egy vállalkozást távolról működtetni, és hol kezd el túl sokba kerülni a szabadság. Szó lesz pénzről, időről, ügyfelekről, a vállalkozóként elengedés nehézségéről, és arról is, mit tesz a folyamatos utazás az emberi kapcsolatokkal és az otthon érzésével.

Lehet egyszerre világot látni és vállalkozást építeni, de ennek ára van. Hogyan találjuk meg az egyensúlyt a világ felfedezése és a vállalkozásunk építése között úgy, hogy közben ne maradjunk le a saját életünkről?