Magamról
Bernát Csaba vagyok, vagy ahogy Vietnámban hívnak Chaboo. Először 2024- ben jártam Vietnámban, mint turista, ezzel nemcsak egy régi nagy álmom vált valóra, de új életem is ekkor vette kezdetét.
A 2025-ös évnek úgy vágtam neki, hogy 17 évnyi vegyészmérnöki karriert hátrahagyva, elindultam Vietnámba megint, mert valami megmagyarázhatatlan dolog hívott vissza folyamatosan, és ennek a végére akartam járni. Ekkor már csak oda szóló repülő jeggyel indultam el, és nem tudtam, hogy pár hónap után hazatérek, vagy ott maradok örökre. Úgy alakult, hogy önkéntesként kezdtem dolgozni, egy családi permakultúrális kávé farmon, Dak Lak tartományban, a vietnámi kávétermesztés fellegvárában. A kávéról eddig nem sokat tudtam, csak ittam, de sosem gondoltam mögé, hogy mennyi munka és odafigyelés rejlik minden egyes csésze kávéban.
Hamar elkezdtem beleszeretni a kávétudomány összetett világába a farm-to-cup szemléletbe, a legjobb vietnámi robustákból készült kávé italokba, és a vietnámi emberekbe. Miután Dzung Nguyen barátom bedobott a mélyvízbe, és Vietnám egyik legnagyobb kávé fesztiválján Buon Ma Thout-ban baristaként is megálltam a helyem, végleg eldöntöttem, hogy elviszem Magyarországra Vietnám legjobb robusta kávéit, és velük együtt azt az életérzést, kedvességet, jókedélyt, és pozitív gondolkodást, amit a vietnámi emberek képviselnek.
Chaboo nemcsak egy vietnámi becenév számomra, hanem egy szimbólum, ami a barátságról, a közösségről, és a legjobb vietnámi robusta kávékról szól. Egy mosoly, életérzés, és egy darabka Vietnám. Ezért is lett ez a márkanevem. Igy született meg 2025 derekán a Chaboo Vietnamese Coffee. Nemcsak kávé, hanem tisztelgés a vietnámi emberek vendégszeretete, kedvessége és életöröme előtt.
De Honnan jött a név? Vietnámban is, ahogy általában szerte a világban a „Csaba” név kiejtése gondot okozott sokaknak. Jöttek a furcsa változatok, míg egy nap Dzung barátom kislánya kis Caphe egyszerűen csak Chaboo-nak kezdett hívni. A név gyorsan elterjedt, és rám ragadt és ma már Vietnámban mindenki így szólít.
Azóta újabb 3 hónapot sikerült eltöltenem Dak Lak tartományban Dzung barátomnál, ahol már nem, mint önkéntes, hanem mint barát segíthettem a kávészüret alatt, és testközelből tanulhattam nemcsak a kávéról, mint növény, hanem a leszedett gyümölcs feldolgozását is saját kezemmel végezhettem. Közben a kedvenc kávé italaim receptjeit is megtanultam, és a pörkölés művészetébe is bele leshettem. Régi és új barátaimmal azóta is szorosan tartom a kapcsolatot. Hálás vagyok nekik, mindazért, amit tanultam tőlük, nemcsak a kávéról, hanem a csodálatos kultúrájukról és életszemléletükről. Felemelő érzés és óriási megtiszteltetés számomra, hogy befogadtak maguk közé, és rám bízták az egyik legnagyobb, világ számára még ismertlen kincsüket a vietnámi Fine Robusta-t. Sokan szorítanak nekem Vietnámban, hogy sikerrel járjak, de nekem nemcsak a kávé fontos, hanem hogy megmutassam itthon, hogy lehet máshogy is gondolkodni, lehet mosolyogni egymásra, és pozitívan előre tekinteni, nem pedig mindig a múlton és a jelenen keseregni.