Bő 15 éve kötöm össze a túrázást/utazást a vadkempingezéssel. Európa szerte sokfele aludtam már a szabadban, ahol lehet, és ahol nem szabad, de lehet. Erdőn-mezőn patak mellett, híd alatt, működő vulkán tetején, lakatlan szigeten, sziklaszirten és barlangban, parkolóban, körforgalomban sátorral és anélkül egyedül és másokkal. Számomra a vadkemping egyrészt a szabadságot adja, másrészt az út fűszere, ami garantáltan hozzátesz valami kalandot, valami plusz élményt a történethez :). Mik a vadkempingezés alapszabályai, amit ha betartasz nem lesz baj, bárhova is menj, mire figyelj a táborhely keresése során? Ilyen témákról biztos lesz szó a beszélgetés során.

Sztori: Korzika, idén nyáron, egyedül a GR20-on. 12 napot túráztam nagy hátizsákkal a hegyekben. Szerettem volna elkerülni a tömeget így elég sokat vadkempingeztem. Egyik nap minden felszerelésemmel bőrig áztam, másnap viszonylag korán találtam egy remeknek tűnő sátorhelyet, így megálltam cuccokat szárítani. Láttam, sok a szarvasmarha arra, biztos a félig leomlott kőkerítést is miattuk építették. Aztán leszállt a köd, megszűnt a kilátás és ahogy kinéztem a sátorból láttam, hogy nem csak tehenek vannak körülöttem. Épp egy bikával szemeztem. Egy darabig méregettük egymást, kimentem, készítettem egy fotót, ő nem mozdult. Aztán bízva benne, hogy nem lesz számára olyan érdekes a sátram, visszabújtam. Nyugodt éjszaka volt.

Facebook
Weboldal

Egy kávé mellett random jött az ötlet, hogy elinduljak tervek nélkül a Föld körül egy hátizsákkal. Teljesen tapasztalatlan voltam ilyen téren, egy kicsit őrültségnek is tűnt akkor mindez. Igaz már másnap tudatos felkészülésbe valamint spórolásba kezdtem. Majd egyszer csak elindultam. 581 napig utaztam 4 kontinensen át, kb amerre a szél fújt. Fogalmam sem volt hova megyek vagy, hogy mi fog rám várni. Csak reménykedtem, hogy minden alakulni fog az út alatt és így is lett.

Az utazási formám egyébként nagyon low budgetről indult aztán egyre “aljább” módon utaztam és mega- szuper-extrém-alacsony költségvetésen fejeztem be. Ami egyben kedvenc utazási formám is lett.

2015-ben aztán felmondtam felfelé ívelő londoni karrieremet. Beszereztem az összes magashegyi túrázáshoz szükséges felszerelést. Bepakoltam az új hátizsákomba és világgá mentem. Egyirányú jegyem Nepálba szólt, ahol neki is mentem a Himalája hegyvonulatainak térkép nélkül. 3 hónapig voltam itt; persze előtte is jártam már errefelé kétszer, meg azóta is járok vissza.

Én is George Mallory hegymászó életfilozófiáját vallom: “Nem azért élünk, hogy együnk és a pénzt keressünk. Hanem azért eszünk és keressük a pénzt, hogy élvezzük az életet. Erről szól az élet, és ezért élünk.”

Ahol megtalálhattok:
Hegyek

Facebook
Instagram
Weblap

Az utazás–túrázás az életformám, leginkább gyalog- és kerékpártúrázom 1990 óta; alkalmanként vízitúrázom, korábban barlangi és magashegyi túráztam. Saját fejlesztésű szakágam az úszótúrázás. Túravezető és idegenvezető vagyok, 12 évig kutattam a hazai hegyvidékeken. Elindulok valahová itthon Magyarországon vagy külföldön, ami csak belefér, a hozzáférhető és célszerű módon. Rengeteget láttam, de megunhatatlan és sosem elég. Hogy mikor, merre és hogyan megyek, elsősorban a szabadidőmtől és a lehetőségeimtől függ. Hazánkban (beleértve a Nagy-Magyarországot: Erdély, Kárpátalja, Magas-Tátra, Alacsony-Tátra stb.) szinte minden fontosabb helyen túráztam már, számos területet bejártam, otthonomnak a Bükköt tekintem. Gyalog-, kerékpár-, illetve úszótúráztam továbbá Csehország, Németország, Dánia, Hollandia, Görögország, Spanyolország, Montenegró, Bulgária, Portugália, Olaszország és Albánia sík- és hegyvidéki, elsősorban tengerparti tájain, tengerein. A túratechnikai tapasztalataimat és fejlesztéseimet túravezetői könyvekben tettem közzé és oktatom, az útjaimról földrajzos utazási túrás előadásokat tartok.

Az időben és távban hosszabb utakat részesítem előnyben, ahol nagyobb hatással lehet rám a természet és a táj. A legjobb és legtöbbet nyújtó megoldás, ha kint éjszakázom valahol az erdőben, a hegyen. Nyáron függőágy, télen sátor, bivak bármikor. Eltöltök egy gyönyörű naplementét, majd jönnek az éjjel hangjai és fényei, aztán hajnal, reggel, és indul egy újabb túranap. Megtehetem bármilyen évszakban és időjárásban, az élmény felejthetetlen! Az utazás, túra, fotó, fenntarthatóság – kerékpáros életmód honlap-blogomon is írok ezekről.

Sztori: Egyszer egy barlangszálláson töltöttem az éjszakát, beköltöztem és lefeküdtem aludni. Amint leszállt az este, három egér próbálta megkaparintani a kajámat. Fölkeltem, arrébb tettem, visszafeküdtem. Ekkor előbújt egy pele, és játszani, zörögni kezdett. Majd újra előjöttek az egerek, megint ki kellett másznom, hogy jobban védjem a dolgaimat. Utána visszajött a pele, majd ismét támadtak az egerek, és ez így ment reggelig. Az éjszaka elmúltával a bosszantó kisemlősök elmentek aludni, én meg kialvatlanul, fáradtan kezdhettem a napot életem legrosszabb hegyi szállása után…

Weboldal