Minden ország tanított nekünk valamit, és megértettük: néha valóban a világ végére kell elmenni ahhoz, hogy találkozz önmagaddal, és hogy mindennek megvan a maga ideje – sem előbb, sem később. Sajnos mindent elmesélni képtelenség, de ízelítőt adva végigjárjuk veletek Thaiföld fűszeres utcáit, lüktető piacait és csodás tengerpartjait – füstölők százaival, pici kezeket összetéve, kívánságokat és imákat repítünk fel az égbe. Srí Lanka teaültetvényein barangolunk, napfelkeltében csodáljuk a Sigiriyát és biciklizünk ősi csodák között. Földön és vizen kalandozunk Indonéziában, megtisztul a lelkünk, sárkányok között sétálunk, dzsungelben túrázunk, alszunk törzsi faluban és lakatlan szigeten is. Szingapúr modern, csillogó oázisai után közel 300km/h-val suhan el mellettünk a Fuji, együtt lépdelünk végig a Kumano Kodo zarándokút mohás fáinak csendjében, miközben csilingel zsákunkon a medvecsengő – és persze az igazi onsen-élmény, a karácsony és a hóesés sem maradhat el. Tajvanon fenséges hegyek, ködbe burkolózó sziklák között, zöldellő teamezőkön és gőzölgő piacokon vezet az utunk (mintha picit a föld is megremegett volna). Majd Malajzia felé vesszük az irányt, ahol az ősi dzsungelek zöldje találkozik a tenger morajlásával és ahol megérkezik a felismerés: a sokszínűségben rejlő egység mély igazsága.
Útközben számtalanszor tapasztaltuk, hogy mindenhol élnek magyarok a világban, akik egy-egy meleg mosollyal vagy közös szóval még inkább otthonná varázsolják a távoli tájakat. Mesélünk arról, hogyan váltak a gyerekek a legjobb útitársainkká, akik nyelvi akadályok nélkül, nyitott szívvel kötöttek össze minket a helyiekkel; hogyan szerveztük az életünket éjszakába nyúlóan, két elalvás között; és legfőképpen arról, hogy miért erősödött meg még jobban bennünk, hogy az otthon nem egy postacím vagy egy házszám, hanem az a szövetség, amit mi négyen alkotunk.
Tartsatok velünk egy olyan történetbe, amelyből a tervezés és a rácsodálkozás egyensúlya mellett a készülő első mesekönyvünk, a Mesélj, Srí Lanka! világából is kaphattok egy kis ízelítőt – mert a legfontosabb ösvények nem a térképen, hanem a szívünkben vezetnek. Bárhol otthon lehetünk a világban!