Sárvulkánok egy öreg Ladával, Gergeti egy Land Cruiserrel, Tiraszpol marsrutkával és Ganz motorvonattal, Csernobil mikrobusszal. Teljesen mindegy milyen közlekedési eszközzel, csak járjuk be minél több szegletét a volt Szovjetuniónak!
Általános iskola harmadik osztályában kezdtem oroszul tanulni – pedig akkor már nem volt kötelező. A Corvinus Egyetemen végeztem nemzetközi tanulmányok szakon, egy ideig dolgoztam a közigazgatásban, szerkesztője voltam egy külpolitikai témájú blognak, jelenleg egy kerékpáros közlekedésre nevelési program vezetője vagyok.
Emellett a Turista Magazinnak írok kerékpáros túraajánlókat, az Indóház magazinnak vasúti témájú cikkeket.
Az utazás, a felfedezés öröme – legyen szó belföldről vagy külföldről, természetjárásról vagy buszos körutazásról, családdal, barátokkal, vagy egyedül – mindig is az életem részét képezte. Élményeket gyűjteni, más kultúrákat megismerni, helyi ételeket, italokat kóstolni, élvezni az életet az utazások során – ez hajt egy-egy út tervezésekor.
A nyugat-európai „kalandozásokat” követően először 2001-ben jártam Moszkvában, hatalmas élmény volt a nyári estében a Vörös tér közepén állni. Utána visszatértem másfél hónapra 2006-ban egy nyelvi részképzés erejéig, az utóbbi években pedig turistaként eljutottam Ukrajnába, Moldovába, Grúziába és Azerbajdzsánba.
Sokan amolyan egzotikus, távoli, megközelíthetetlen területként gondolnak a Szovjetunió utódállamaira (talán Oroszországot leszámítva), furcsán is néznek rám általában a barátok, ismerősök, mikor a következő évi nyaralás kerül szóba.
