Abelovszky Tamás

Kalandozások a Szovjetunióban
Sárvulkánok egy öreg Ladával

Sárvulkánok egy öreg Ladával, Gergeti egy Land Cruiserrel, Tiraszpol marsrutkával és Ganz motorvonattal, Csernobil mikrobusszal. Teljesen mindegy milyen közlekedési eszközzel, csak járjuk be minél több szegletét a volt Szovjetuniónak!

Általános iskola harmadik osztályában kezdtem oroszul tanulni – pedig akkor már nem volt kötelező. A Corvinus Egyetemen végeztem nemzetközi tanulmányok szakon, egy ideig dolgoztam a közigazgatásban, szerkesztője voltam egy külpolitikai témájú blognak, jelenleg egy kerékpáros közlekedésre nevelési program vezetője vagyok.

Emellett a Turista Magazinnak írok kerékpáros túraajánlókat, az Indóház magazinnak vasúti témájú cikkeket.

Az utazás, a felfedezés öröme – legyen szó belföldről vagy külföldről, természetjárásról vagy buszos körutazásról, családdal, barátokkal, vagy egyedül – mindig is az életem részét képezte. Élményeket gyűjteni, más kultúrákat megismerni, helyi ételeket, italokat kóstolni, élvezni az életet az utazások során – ez hajt egy-egy út tervezésekor.

A nyugat-európai „kalandozásokat” követően először 2001-ben jártam Moszkvában, hatalmas élmény volt a nyári estében a Vörös tér közepén állni. Utána visszatértem másfél hónapra 2006-ban egy nyelvi részképzés erejéig, az utóbbi években pedig turistaként eljutottam Ukrajnába, Moldovába, Grúziába és Azerbajdzsánba.

Sokan amolyan egzotikus, távoli, megközelíthetetlen területként gondolnak a Szovjetunió utódállamaira (talán Oroszországot leszámítva), furcsán is néznek rám általában a barátok, ismerősök, mikor a következő évi nyaralás kerül szóba.

Azt szeretném Nektek megmutatni, hogy egyáltalán nem kell megijedni egy „szovjetunióbeli” utazástól. Ezeken a tájakon is emberek (ráadásul többségében kedves, vendégszerető, az utazóra kíváncsi emberek) élnek, rengeteg csodát lehet látni, és csodálatos élményekben lehet részetek. Persze fel kell készülni arra is, hogy kicsit másképp működnek a dolgok, mint Nyugat-Európában – de hát pont ezért nem oda megyünk nyaralni! 🙂

Elsősorban ukrajnai és oroszországi élményeimről szeretnék mesélni: egy csernobili kirándulásról, az éjszakai vonatozásokról, a moszkvai metróról, egy beszélgetésről a Péter-Pál erőd ruhatáros nénijével, de szóba kerülhet a kisinyovi második világháborús múzeum teremőre is, akinek legnagyobb élménye a 70-es évek Magyarországán az volt, amikor a Balatonnál járt egy nudista strandon.

0