Mi jut először eszedbe Afrikáról: szavannák, vadállatok, szegénység és veszély? Többnyire ugyanazokat a történeteket halljuk a kontinensről, és utazás közben is könnyű azt észrevenni, ami beleillik az előzetes képünkbe. Először egyedül, hátizsákkal töltöttem fél évet Afrikában, később a párommal egy évig utaztunk autóval; összesen 35 országban jártam, és újra meg újra rájöttem, mennyi minden marad ki ebből a képből.

Egy ugandai barátnőm egyszer nevetve mesélte, hogy az európai látogatók néha lefényképezik a játék közben összekoszolódott gyerekeket, mert a ruhájukban a nélkülözést látják. Az ő gyerekei is piszkosak estére, mondta, hiszen egész nap a barátaikkal játszanak odakint; este majd kimossák a ruhát. Neki ugyanebben a jelenetben a játék szabadsága és a gyerekekre figyelő közösség van benne a szegénység helyett.
Az előadásomban ilyen találkozásokon keresztül mesélek arról, hogyan változott a látásmódom az út során. Meg szeretném mutatni, hogy a képeslapokról ismert falvak mellett nyüzsgő nagyvárosok, menő éttermek, speciality kávézók és nagy éjszakai élet is része Afrikának. A kontinens 55 országában több ezer népcsoport él és több mint 2000 nyelvet beszélnek, miközben a sivatagoktól a hegyeken, és esőerdőkön át a tengerpartokig egészen különböző tájak váltják egymást. Az időjárás sem mindig forró: az út nagy részén kellemes időnk volt, néha még fáztunk is, Dél-Afrikában és Lesothóban például mínusz 10 fok alatti éjszakákat is átéltünk.

Úgy szeretek utazni, hogy minél többet lássak a mindennapi életből: piacokra járok, utcai árusoknál és helyi kifőzdékben eszem, néha kempingezem, de sokkal gyakrabban egyszerű, olcsó szállásokon alszom, hogy jobban bekapcsolódjak a helyi életbe. Mesélek az így megismert emberekről, ételekről és helyekről, de az utazás gyakorlati oldaláról is: a bürokrácia kihívásairól, az utak állapotáról, és arról, hogy tényleg szükség van-e terepjáróra. Mindenekelőtt pedig szeretném megmutatni, mennyi különböző élet és nézőpont fér el ezen a hatalmas kontinensen.