Magamról

Két világban otthon

Két nagyon különböző világban és kontinensen nevelkedtem, így az utazás, a különféle emberek, nyelvek és felfogások a mindennapjaink része voltak, ezért már akkor is érdekeltek a kultúrák, a világ emberei – minél távolibb tőlem, annál jobban felkeltette a kíváncsiságomat. Gyerekként faltam a könyveket a világ minden tájáról és ha egy atlaszt elém raktak, órákig tudtam böngészni (még most is). A bennem rejlő és múlni nem akaró kíváncsiság az emberekről és a különböző kultúrákról folyamatosan hajt a világ messzi pontjai és olyan élmények felé, amelyek tovább szélesítik a látóköröm.

Ahogy az évek során egyre több kultúrát és embert ismertem meg, rájöttem, hogy nem csak egyféleképpen lehet élni, és nem feltétlenül az a helyes, ahogyan mi látjuk a világot. Ami nekem természetes, másoknak teljesen mást jelenthet. Szerintem pont ezek a különbségek teszik igazán érdekessé a világot, hiszen mások megismerésével nemcsak nyitottabbá válunk, hanem saját magunkról és a világról is sokat tanulhatunk.

Szociális munkás/közösségfejlesztő

Utazásaim és munkám során engem az emberek, a közösségek, az ő történelmük és történeteik érdekelnek. Hogyan élnek? Mi formálta az ő életképüket, ez milyen hatással van a mindenapjaikra? Miben hisznek? Milyen jövő áll előttük?

Ezért lettem szociális munkás/közösségfejlesztő, hogy ne csak betekintést nyerjek bizonyos közösségekbe és kultúrákba, hanem azt megismerhessem és részese lehessek. Számomra az utazás nem csak arról szól, hogy világot lássak, hanem, a fátylak mögé nézve szeretném értelmezni egy közösség/kultúra életét. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a világ sok részén dolgozhattam és önkénteskedtem csodálatos emberekkel és közösségekben, ahol nem csak róluk, hanem önmagamról is sokat tanultam. Az örök tanulás és a belső nyitottság a világ és az emberek felé motivál, hogy a bolygó több pontján is éljek és dolgozzak, mint például: 

• Közösség fejlesztés egy ausztrál őslakos törzzsel
• Maláj közösségi házban egyedülálló anyákkal és idősekkel
• Georgiai közösségben sérült felnőttekkel és gyerekekkel
• Nepáli fiatal nőkkel és gyerekekkel, akik a szex iparban dolgoztak
• Kambodzsai mélyszegény családokkal és gyermekeikkel
• Ausztrál szerhasználó gyerekekkel és tinédzserekkel
• Zenei program egy aprócska borsodi roma faluban 
• és most budapesti hajléktalanokkal

Örökmozgó határ-átlépő

A természetben érzem magam igazán önmagamnak, a hegyek között, a vízparton, a sivatagban, a fák ölelésében. A szabadság érzet szeretete és örökös keresése vezet előre és mindenféle kalandokba. Az évek során beleszerettem a falmászásba, a túrázásba, a hosszú távú biciklizésbe és a terepfutásba. Utazásaimban mindig figyeltem, hogy legyen lehetőségem a helyi falakat, hegyeket és erdőket felkutatni és kiélvezni, a határaimat pedig feszegetni – ezzel növelni azt az érzésemet, hogy a komfortzónámon kívül kezdődik az élet. Mint valaki, aki félősen kezdte az életet, nagyon fontos számomra, hogy a félelmet érezve, de átlépve tudjam magamat megmérettetni és ezzel még jobban megismerni.