Az előadás során a lengyel Beszkidek tájaira utazhatunk, ahol harmóniában van az emberi és a természetes. A városok, falvak világa harmóniában él a körülvevő hegyekkel, fenyvesekkel. Az előadó szereti a szemlélődést, szeret mesélni az adott hely minden érdekességéről. Alázatos és nyitott a világgal, próbál felelősségteljesen utazni. A peripatetikus séta eszménye áll közel hozzá, szeret sétálni a természetben, jókat beszélgetni, megmutatni egy sziklát és elmondani a keletkezésén kívül a kultúrtörténeti vonatkozásait is. Az előadás során bemutatja azokat a beszkideki helyeket, ahol elemében érzi magát: egy jó túra, kellemes séta után kiülni egy szikla tetejére, s nézni a tájat, szemlélődni.

A Kárpátok északi, külső övének több száz kilométeren át, Csehországtól Ukrajnáig Beszkidek (lengyelül: Beskidy) a neve. A hegységcsoport nevének etimológiája bizonytalan, egyesek szerint illír eredetű és a „magas hegy, havas, havasi legelő” jelentésű, de esetleg szóba jöhet még a „kőszirt, hegy, szakadék”. A nagy magyar földrajztudós, Hunfalvy János Beszkédeknek nevezi a Kárpátok északnyugati határláncolatát.

Barna Béci vetített képes előadásában ennek a hegyvonulatnak néhány szép túrahelyét villantja fel: a Górce (Gorce) és Turbacz (1310 m) vidékét, a híres Pienninek (Pieniny) és a Dunajec-áttörés vidékét a Szandeci-Beszkidek (Beskid Sądecki) vidékével és Ószandec és Krynica városával, megyünk az Alacsony-Beszkidek (Beskid Niski) és a fatemplomok vidékére; az előadást a Szanoki-hegyek (Góry Sanocko-Turczańskie) és a Besszádok (Bieszczady) zárja a Tarnica (1346 m) hegyével. Ha tehát a szépséges, fenyvesborította lengyel Beszkidekbe vágysz, ez az előadás neked szól.