Félbeszeltük az afrikai kontinenst. Biciklivel. 2025 tavaszán Fokvárostól a Kilimandzsáró lábáig több mint 6,000 kilométert tettünk meg jellemzően kétkeréken. De néha jobb híján stoppolva, buszozva, „hajózva” és „vonatozva” haladtunk, ami biciklik nélkül sem egyértelmű Afrikában. A 60 napos túra alatt 6 országot érintettünk, főleg sátraztunk, egy jó tucat defektet javítottunk és mindig alkalmazkodtunk az adottságokhoz. A sivatag közepén általában nincs „B” opció.

Míg normál utazásaink során azt tervezgetjük, hogyan tudunk igazán kikapcsolni vagy valami új konyhát megízlelni, új sportot kipróbálni. Addig Afrikában a legalapvetőbb emberi szükségleteink kielégítésére kellett koncentrálnunk, mint a szomjúság, az éhség vagy az internetelérés, szeretteinkkel beszélgetés. Ezek az európai embernek már adottságok, itt mégis az utazás középpontjává váltak:

• Hogy szereztünk ivóvizet, amikor az aznapi egyetlen boltban nem árultak?
• Hogy ettünk KFC-t vagy ittunk jéghideg Coca Colát a sivatag közepén?
• Hogy léphettünk be Tanzániába a Tanganyika-tavon?
• Mitévők lettünk egy 350 ezres városban, ahol nem volt bolt?
• Hogy mérlegeltünk a sivatag közepén, amikor a legközelebbi szállás naplementekor még 30 kilométerre volt?
• Hogy pótoltunk biciklialkatrészeket Tanzániában, ahol a legközelebbi biciklibolt 900 kilométerre volt?

De egyáltalán, hogy jutott az eszünkbe, hogy két hónapon át a forróságban tekerjünk? Mit reagáltak a barátok és a család? És mi vitt minket erre a kalandra? Többek között ezen kérdéseket járjuk körbe az előadásunkban, sok képpel és sztorival.