Csepin Péter

Az északi portya

Csepin Péter vagyok, hét nagyobb és tucatnyi kisebb  lovasút vezetője. Több mint 50 000 kilométert tettem meg eddig nyeregben A kazah-mongol-kínai határtól az Atlanti-óceánig. Életem során szereztem szúrt, vágott és lőtt sebet, kétszer épültem fel gerinctörésből, egyszer pedig térd alatt leszakadt a bal  lábam, amit sikerült megmenteni. Három gyermek apja vagyok, négy könyv írója. Hét nyelven beszélek folyékonyan, de bármelyiken kommunikálok, ha időt adnak hozzá.

A Bakony lábánál élek egy tanyán- vagy kastélybirtokon, tizenkét lovat, három szamarat tartok. Kétszer kaptam meg a Honvédelemért kitüntetés bronz fokozatát, valamint a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjének is birtokosa vagyok, negyvenhat évesen pedig sikeresen végrehajtottam az Elite Challenge kiválasztó programot, jelenleg állam és jogtudományokat tanulok.

Ezenkívül a Bakonyi Poroszkálók elnöke vagyok. A lovaglás döntően meghatározza utazási módom. Csak egy kis ízelítő: hárman kirepültünk Kazahsztánba, ott lovakat vásároltunk és az íjfeszítő népek útján a Tien-San hegység mentén elindultunk nyugat felé. Sztyeppék, félsivatagok, sivatagok… Oroszországba érve az oroszok ruházatunk miatt kozáknak néztek minket, ám mikor kiderült, hogy magyar huszárok vagyunk, megtapsoltak… A Krím-félszigeten találkoztam a családommal és az akkor másfél éves fiammal,  Csepin Szilárddal; onnantól ők kísértek. A hazatérés a lovak miatt nem volt épp egyszerű, de aztán Várpalotán véget ért az 6714 km-nyi, hat hónapos út.

 

Könyveim:

  1. “Lakásunk volt paripánknak háta …”: 80 korty alatt a Balkán körül – témája a török út, azaz a 2003. évi Rákóczi-emléktúra Rodostóba és vissza
  1. “Vetett ágyunk kemény nyeregkápa ”: a Hadak Útján az óceánig – a 2005. évi Santiago de Compostela-i út hiteles útinaplója
  1. “Ettünk és aludtunk vérmocskolta nyergen”: a Tien-Santól a Bakonyig lóháton – témája a 2009. évi Aranyembertől Atilláig történelmi lovasút, Kazahsztánból Magyarországra
Bemutatkozó video