Egy életút röviden, amelyből talán kivehető egy személyiségfejlődés is. A sport mint eszköz az utazásokhoz, és a belső út segítésére. USA-ban még a bulizás és a kocsmasportok, csocsó világbajnokság, első magyarként. Majd életmódváltás Angliában csocsó helyett jön a futás, ultrafutás, majd a kutyás futás a canicross. Ez igazán jó sportág arra hogy az ember belerázódjon a lakóautós utazásokba, amivel sikerült egy évtizeden keresztül bejárni Európa hegyeit, versenyeit. Első magyarként háromszor teljesíteni a legextrémebb canicross versenyt a 10 napos TDM-et a Francia Alpok síterepein.

Majd az eddigi utolsó kalandom, egy eddig ismeretlen terep, egy hirtelen ötlettől vezérelve, a környék legolcsóbb használt bringáját megvásárolva (150 euro) hazatekertem Hollandiából, Magyarországra, bizonyítva hogy a nagy dolgokhoz is elég egy szilárd elhatározás, és kitartás.

Azonban ezen kalandok mellett fontosabbnak érzem a belső utazásom, útkeresésem, amely végig kísérte eddigi életemet.