Mexikóban a halálnak egészen különleges és misztikus kultusza van. A hitvilág lényege, hogy a földi lét után, a holtak minden évben egy napra visszatérhetnek az élők világába. A szó legszorosabb értelmében ünnep ez, európai szemmel már-már szürreálisnak tűnhetnek a vígan (és elképesztően hangosan) zenélő mariachi bandák a temetőkben, vagy az oltárokon logó csirkesültek és kólás üvegek.

Pedig mindez teljes mértékben értelmet nyer Michoacán államban, ahová ez a mexikói tradíció eredeztethető, és ahol olyannyira életre kel ez a hitvilág, hogy én magam is elbizonytalanodtam mit gondoljak életről-halálról.

Nem a legnépszerűbb része ez Mexikónak, nem is a legkönnyebben elérhető, és végképp nem a legbiztonságosabb. De az bátran elmondható, hogy a legeredetibb.

Michoacán sokáig arról volt híres a világban, hogy ez a mexikói kartellek életveszélyes központja, de a Coco című Disney rajzilm a Dia De Muertos (Halottak Napja) bemutatásával talán sokaknak megmutatta, hogy ennél sokkal mélyebb értékek gyökereznek itt.

De hogy néz ki pontosan egy szertartás a Halottak Napján? Milyenek az emberek Michoacánban? Miért van mindenki csontváznak kifestve? Egyáltalán milyen egy kartellek kontrollálta területen élni? Sok kérdés ez egy órára, de egyik sem marad megválaszolatlanul.