Tizenhárom éves voltam és már több mint egyéves „tapasztalattal” a tarsolyomban – no meg egy rendkívül sprőd csehszlovák kötéllel és Csányi Karcsi mesterem kézzel, biztonsági öv hevederből varrt beüllőjével – megérkeztem a Kevély-nyereghez, az azóta porrá égett hangulatos menedékházikóba. Hegymászó tanfolyamra jöttem! A következő egy hét megváltoztatta életem további menetét. Amit addig csak sejtettem, bizonyossággá vált: szerelmes vagyok a hegyekbe. A szocializmus közben összeomlott és mindent belengett a nagy kaland ígérete. Stoppolni, csavarogni kezdtem, és a tinédzserek mohóságával vetettem rá magam a hazai sziklafalakra és a Tátrára. Tizenhat éves koromban egy évre kimentem az USA-ba, ahol életemben először láttam igazi Vadont. Érettségi után az Alpok és a Magas Tára, na meg a stoppolás jelentették a legtöbbet. Egész addig, amíg egy szép, havas tátrai mászás után, 22 éves koromban, a Zöldtavi menedékházban poharazgatva Mezey Laci barátommal el nem határoztuk, expedíciót szervezünk a pakisztáni Tirics Mir első magyar megmászására. Bár arról, hogy ez mi fán terem, persze fogalmunk sem volt…