Számomra az utazás ugródeszka volt ahhoz, hogy megtanuljak kezelni egy olyan alapvető érzelmet, ami korábban túlságosan elburjánzott az életemen. Elképzelni sem tudom, hogy hány lehetőséget hagytam már ki azért, mert féltem. Elképzelni sem tudom, hogy hol tartanék most, ha sokkal korábban megtanultam volna kezelni ezt az érzést. Elképzelni sem tudom, hogy mennyivel lennék szegényebb az elmúlt évek utazós tapasztalatai nélkül. És legfőképp: elképzelni sem tudom, milyen lehetőségek állnak még előttem, s csak azért, mert sikerült megtanulnom kezelni a félelmeimet. A legbüszkébb nem arra vagyok, hogy hol jártam és miket csináltam. Nekem ezek ma már másodlagosak. A legbüszkébb arra vagyok, hogy már nem gáncsolnak el a saját gondolataim egy-egy célom elérése közben.
Számomra az áttörést a Camino 800 kilométeres zarándoklata és a legelső tíz napos Vipassana elvonulás hozta meg. Az előadásomban erre az útra fogom felfűzni mindazt a gondolkodásbeli változást, aminek az eredménye nem egy félelemmentes élet, hanem egy félelmek-ellenére-cselekvőképes élet.
