Gyerekkorom óta hiszem, hogy a természet szépsége nemcsak a távoli erdőkben és vadonokban rejlik, hanem a közvetlen környezetünkben is. Sok esetben nem is kell messzire utaznunk: a legjobb fotós témák gyakran a saját kertünkben várnak ránk. Ha odafigyelünk, a mindennapi élet apró részleteiben is ott van a természet varázsa.

A kert számomra nem csupán pihenőhely, hanem lehetőség arra, hogy új élőhelyeket hozzunk létre – olyan kis oázisokat, ahol madarak, rovarok és kisebb állatok otthonra találhatnak. Egy bokorsor, egy virágos rétfolt vagy akár egy kis kerti tó igazi aranybányává válhat, ha a biodiverzitás megőrzéséről van szó.

Hiszem, hogy ezek a változtatások nemcsak az állatok számára jelentenek menedéket, hanem nekünk is lelki feltöltődést nyújtanak. Amikor figyeljük a cinegék fürdőzését, a méhek szorgos munkáját vagy egy pillangó röptét, újra megtanuljuk értékelni a természet ritmusát.

A fotózás megtanított arra, hogy minden apró részletben ott rejlik a szépség és a jelentőség. Az élőhelyek létrehozása számomra nemcsak gyakorlati tevékenység, hanem filozófia is – a harmónia keresése ember és természet között.

Meggyőződésem, hogy ha nyitott szívvel fordulunk a természet felé, az mindig visszaadja a figyelmünket – gyakran sokkal közelebb, mint gondolnánk: akár a saját kertünkben is.