Mi nem egy új csúcsot vagy új sziklafalat hódítottunk meg, hanem az időben csavarogtunk. 1901-ben két magyar lány és három hegyivezető új utat mászott, Észak-Olaszországban a Dolomitok egyik csodás csúcsára a Tofana di Rozesre.

Az Eötvös Expedíció arra vállalkozott, hogy korabeli felszereléssel és korabeli ruházatban megmászunk a Dolomitokban egy sziklafalat, amelyről dokumentumfilmet készítünk. Csapatunkhoz Nedeczky Julia hegymászó és Szilágyi Lenke fotográfus is csatlakozott, mindketten a hegyek szerelmesei és már adtak elő a Járatlan utakon fesztiválon.

Ha kíváncsi vagy a sziklamászás kezdeteire és főleg, első női mászókra és arra hogy milyen élmény lehetett a mászás akkoriban, akkor gyere el és nézd meg az előadást!

“Ritka szép nyári nap volt, mikor a föld pompázik színeinek és kincseinek pazar ékességével. Az ég is mosolygott a csillogó mozdulatlan levegőn át, mintha örömmel pártfogolná a bátrak vállalkozását. Midőn Cortina karcsú campanile-je alatt a viharedzett vezetők csoportja meglepetve emelte kezét szemeihez, mikor a világ minden részéből odakerült vándorok ámulva adták odább a távcsöveket és mindenki susogta azok nevét, akik ott a szédületes magasságban bebizonyították, hogyan kell a lehetetlent lehetségessé tenni. Csak lelkesedni kell a kitűzött czélért és merni, – igaz büszkeséget éreztem a magyar név hallatára, s midőn este felé Pocol és Falzarego közt jelezte az örömtűz a csúcsnak elérését, úgy éreztem magam, mint bajtárs, ki a győzedelmes csata hírét hallja, melyben a vele rokongondolkozásúak legyőzték az aránytalanul hatalmasabb ellenfelet.”

Írta Dr. Jankovics Marczell (aki az általunk ismert dédnagypapája), Eötvös Lóránd (híres fizikusunk) lányairól, Rolandáról és Ilonáról.