Írország, az ország amiről mindenki azt hiszi, hogy mindig esik az eső. De ez nem igaz.

Engem elsősorban azok a helyek vonzanak ahova normális ember nem akar menni.

• A kietlen sziklák az óceán mellett ,aminek a peremén sétálva egyik oldalon a végtelen óceánt, a másik oldalon a kietlen vad tájat és maximum néhány birkát látva érzi igazán az ember milyen aprócska is valójában
• A kastélyromok azokon a helyeken ahol csak a Jóisten a megmondhatója hogyan építették, mert csak hegyeken és mocsáron keresztül lehet bejutni hozzá
• A föld alatti barlangok ahová leereszkedve a tengerre is ki lehet jutni
• A sziklafalba található tengeri barlangjáratok ahova megfelelő vízállás és nyugodt tenger esetén kajakozva el lehet jutni. Ez utóbbi művelethez a tengeri kajakozást és a tengeren történő kajaktúrák vezetését csak most tanulom.

Nagy álmom volt végigjárni a Wild Atlantic Way 2600 kilométeres útvonalát – ez Írország saját “Route 66”-ja, pecsétgyűjtéssel, postahivatalokkal, útlevéllel… és rengeteg varázslatos, térképre sem került szeglettel.

48 pecsétem már van – de sokkal több történetem.

Erről az utamról, a vad Írországról és a szélfútta tájakról mesélek majd – képekkel, élményekkel, lelkesedéssel.
Ha te is azt hiszed, hogy Írországban mindig esik, és szeretnéd tudni, mi van a turistapontokon túl – tarts velem az előadásomon!