Karsai Nóra

Kaukázusi kalandok
Két és fél hónap budget utazás Grúziában, Örményországban és Karabahban

Nóri vagyok, 2016-ban kezdtem el komolyabban utazni. Csaknem két évvel ezelőtt úgy döntöttem, nekiállok felfedezni azt a számtalan helyet a világban, amelyek mindig is érdekeltek. Szabadúszó fordítóként a munkám nem köt helyhez, csupán egy laptopra és internetkapcsolatra van szükségem. Egy adott pillanatban megtudtam, hogy ennek az életformának neve is van: az ilyen embereket hívják digitális nomádoknak. Azonnal elfogott a lelkesedés a dolog iránt, és elhatároztam, hogy én is megpróbálkozom a digitális nomád életformával.

Az elinduláshoz nagyon sok inspirációt merítettem a Sárgaruhás Lánytól és Backpacker Boritól. Lenyűgözött, ahogy ezek a lányok megtették azt, amiről sokan csak álmodnak. Elhittem nekik, hogy ehhez leginkább elhatározásra van szükség, illetve arra, hogy félretegyük a kifogásainkat, és merjük az álmainkat követni. Abban is nagyon megerősítettek, hogy a társadalmi elvárásoknak való megfelelés nem lehet az ember életcélja, sőt, a magam részéről azt is eldöntöttem, hogy nem fogom alárendelni magam a mókuskeréknek. Elsősorban arra szeretnék törekedni, hogy szeressem az életet. A munka és minden ilyesmi csak ezután jöhet.
Mivel mindig is szerettem utazni, elhatároztam, hogy nekivágok.

A Járatlan Utakon Fesztiválon az első hosszabb utamról szeretnék beszélni nektek, melyen Grúziába, Örményországba és a Karabahi-köztársaságba jutottam el. Összesen két és fél hónapig voltam úton, és ezalatt rengeteg élményt gyűjtöttem, sok emberrel találkoztam és nagyon sokat gazdagodtam.

Ha eljöttök az előadásomra, hallhattok beszámolót hegyi túráról, fővárosi naplementéről, marshrutkás tömegközlekedésről, Sztálin szülővárosáról (ami mellesleg az egyik legérdekesebb hely, ahol valaha jártam), turisztikai élményekről egy fegyverszüneti zónában. Bepillantást nyerhettek abba, hogy milyen egyedül, nőként utazni egy olyan helyen, ahol a nők tisztelete nagyon mélyen kódolva van az emberekben.

Stílusomat tekintve budget utazó vagyok: törekszem a lehető legolcsóbb megoldásokra. Így alakult, hogy a kaukázusi országokat járva sokat stoppoltam, és alkalmam nyílt családoknál megszállni is. Utazásaim során mindig fontosnak tartom a nyitottságot, illetve hogy minél közelebbről megismerjem a helyi kultúrát. Sajnos a nyelvi korlátok miatt (errefelé az orosz a lingua franca, angolul csak kevesen tudnak) mélyebb beszélgetésekre nem sokszor nyílt lehetőségem, azt viszont megtapasztaltam, hogy a jószívűségnek, a híres kaukázusi vendégszeretetnek ez bizony nem szab határt.

Szeretettel várok az előadásomra mindenkit, akinek felkeltettem az érdeklődését, és szívesen hallana az élményeimről bővebben, fényképekkel, történetekkel, kulturális érdekességekkel.

0