Kerekasztal

Ausztrália, Új-Zéland

A szigetországnak sok adottsága van, ami nekünk nincsen: ezért nyűgöz le minket ez a különbség, rengeteg ötletet meríthetünk az ő hozzáállásukból és megoldásaikból.

A kerekasztal-beszélgetésen néhány mókás vagy tanulságos történetet szeretnénk megosztani, valamint inspirálni titeket akár fizikai, de legalább gondolati utazásra.

Gyere és fedezd fel velünk Ausztrália és Új-Zéland távoli világát. 🙂

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Kerekasztal előadói

Berecz Andi

Nagy álmom volt Ausztráliába és Új-Zélandra eljutni, ez a 40. születésnapomon teljesült is.

Sajnos csak 3 hétig tudtunk kint lenni, de ezalatt sikerült a déli szigetet körbejárni. Új-Zélandon 1 évvel a földrengés után megnéztük a gleccsereket és a bálnákat helikopterből, Ausztráliában pedig Sydney-t néztük meg és búvárkodtunk a Nagy-korallzátonyon. Ezekről szeretnék információkat megosztani veletek.

Zsana és Ábel

Zsana és Ábel vagyunk. Nyolc éve ismerjük egymást, szeptember óta vagyunk házasok. Két szenvedélyünk van: az evés és az utazás. Első közös éveinkben együtt jártuk be Európát, majd együtt hagytuk el a kontinenst egy izraeli, guatemalai és borneói csatangolásra. Végül 2016-ban – harmincas éveink elején, kissé kiégve a multik világában – útnak indultunk, hogy hat hónap alatt hátizsákkal körbeutazzuk a nagyvilágot.

6 hónapos utazásunk alatt eljutottunk – innen nézve – a világ másik végére: Ausztráliába és Új-Zélandra is, ahol egy-egy hónapot töltöttünk. Ha szeretnél tippeket kapni, hogyan oldd meg ezekben a fejlett (és drága) országokban az utazást, szállást, étkezést és milyen látnivalókat érdemes útba ejteni egy rövidebb vagy akár hosszabb utazás alatt, gyere és kérdezz tőlünk bátran!

Sztori: Bár jól beszélünk angolul, az ausztrál és új-zélandi akcentussal néha igencsak meggyűlt a bajunk. Sydney-ben egy csatahajóra idegenvezetőnek egy, a hajón szolgált veterán bácsit kaptunk. Mivel a bácsi kb. 80 éves volt és hihetetlen durva akcentust nyomott – mindezt fogai hiányával nehezítve -, alig egy-két szót értettünk a beszédéből. Mindezek ellenére lelkesen bólogattunk, amikor megállt mesélni az egyes helyszíneken és nevettünk, amikor ő is. Csak azon izgultunk, le ne bukjunk, ugyanis mindössze ketten voltunk a „csoportban”. Szerencsére a bácsi egyetlen kérdést sem tett fel, így nem derült ki számára, hogy akármiről mesélt is volna, nem tűnt volna fel nekünk.

0