Kerekasztal

Ázsia: minden, ami Kelet

A fókuszban Szibéria, Szingapúr, Irak, Fülöp-szigetek, Japán

Ázsia nem véletlenül az utazók egyik legkedveltebb célpontja, a hátizsákosoktól a luxust élvezőkig. Kezdő utazóknak különösen ajánljuk, hiszen viszonylag könnyű utazni, olcsó, sok helyen jó a klíma (nincs is jobb, mint ide menekülni a tél elől) és ha alapvető elővigyázatossági szabályokat betartunk, a legtöbb része viszonylag biztonságos is.

Saját élményeinken keresztül mutatunk pár ötletet, hogyan utazz olcsóbban, vagy szerezz több élményt. Elmondjuk saját használatú megoldásainkat, amivel az olyan hírhedten drága helyek, mint pl. Ausztrália, Japán vagy Szingapúr is olcsón bejárhatók.

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Kerekasztal előadói

Galgóczi István

Természetesen egy keletkutató Keleten érzi otthon magát. Sokat jártam már az arab világban és egyszer eldöntöttem, kicsit keletebbre is elmegyek. Kínánál még nem jutottam keletebbre, mert onnan Közép-Ázsián át hazaindultam a selyemúton.

Akik Ázsiában jártak, sok hasznos élménnyel és hasznos tanáccsal tudnak segíteni mindazoknak, akik szintén ebbe a mesés világba készülnek. Az ázsiai teaházak hangulatát szeretnénk átadni egy beszélgetés keretén belül.

Hajdu Ráfis Flóra

Icipici, totyogós korom óta tátott szájjal néztem a dokumentumfilmeket (főképp Sir David Attenborough műveit) és álmodoztam arról, hogy talán egy nap majd én is eljutok a sárkányok, dzsungelek és idegen kultúrák földjére, ahol furcsa dolgokat ehetek, pálmafák vannak és fehér homokos elhagyatott strandok, korallzátonyokkal és színes halakkal.

Ezek az álmaim sokáig megvalósítatlanok maradtak, bedaráltak a hétköznapok, az élet. Aztán egy nap úgy keltem fel, hogy ha most nem indulok el, akkor sohasem fogom látni ezeket a helyeket. Ekkor nekiálltam megszervezni az utat, és megpályáztam egy ösztöndíjat Indonéziába. Csodák csodájára (holott korábban soha nem nyertem semmit), megkaptam az ösztöndíjat, és minden a legjobban alakult, úgy, ahogy álmodni sem mertem volna. Valahogy a sors is úgy akarta, hogy kijussak Ázsiába. Egy évig éltem Indonéziában, utaztam a környéken, és Dél-Kelet Ázsiában.

Facebook

Sztori: Az indonézek nem szeretik bevallani, ha nem tudnak valamit, ezért többször előfordult, hogy egy kérdésre válaszolnak valamit, de valójában fogalmuk sincs (pl. útbaigazításnál). A legviccesebb eset számomra az volt, amikor a Superindoban (kb. az indonéz Spar) marinált gyömbért kerestem, majd megkérdeztem egy eladót, nem tudja-e, hol találom. Pislogott egy darabig, majd a keze ügyébe eső első dolgot levette a polcról, mondván, ez az. Természetesen amit mutatott (ha jól emlékszem, talán egy sajtot), köszönőviszonyban sem volt azzal, amit kerestem, de nem akarta bevallani, hogy nincs vagy hogy nem tudja, mi az.

Molnár Kitti és Lengyel Dániel

Az életünk az utazás, eddig 75 országban jártunk közösen, de külön-külön is sokat utaztunk. Leginkább az egy-két hetes hátizsákos, városnézős utazások állnak hozzánk közel, de éltünk is már külföldön hosszabb ideig. Az utakat mindig magunknak szervezzük, igyekszünk a rendelkezésre álló rövid idő alatt a legmélyebben megismerni az adott ország kultúráját és megtekinteni a legfontosabb nevezetességeket.

Két alkalommal jártunk együtt Délkelet-Ázsiában, illetve több alkalommal a Közel-Keleten. Olyan egzotikus helyeken jártunk, mint Brunei, Makaó, Szingapúr, Kazahsztán, Dubaj és Jordánia. Bármelyik utazásunkról szívesen mesélünk.

S.Varga Ilona

A kilencvenes évek eleje óta dolgozom Tibetért, élem és szívom magamba a buddhizmust. Számomra pszichoterapeutaként és fotográfusként is meghatározóan fontos a tibeti világ, így aztán minden alkalmat megragadok, hogy a Himalája felé vegyem az utamat. Kedvenc országom Ladakh.

Amikor egy átlagos, érdeklődő ember elindul a Világ Tetejére, alig tudja, hogy mire vállalkozik. Amikor egy buddhizmushoz közel álló ember indul el oda, vannak sejtései, hogy mire számíthat. Amikor egy oda vágyakozó és annak szellemiségében élő ember indul el oda, azt hiszi, mindent tud arról a világról. Mindhárom eshetőséget meg kell, hogy cáfoljam. Sem ismereteink, sem tudásunk, sem hitünk és érzéseink nem tudják azt a valóságot nyújtani, amit Ladakh – más néven Kis-Tibet. Lehet róla filmeket nézni, könyveket olvasni, gyakorolni a szellemiségét, de egy valamit nem: átélni a rezgését, energetikáját, a hatalmas kövekbe oltott aprócska emberi lét és annak óriási szellemisége, töretlen derűje nem mutatkozik meg a könyvek lapjain. De még a filmvásznon vagy fotókon is csak alig-alig. Megélni a Himalája valóságát emberi és geológiai értelemben szinte a mindenséggel tesz egyenlővé. Ezt igyekeztem valahogy megörökíteni azon a mintegy tízezer képen, amelyet Ladakhban készítettem. E vetítésen is csak a felszínt karcolgatom. Remélem, hogy képeim által a nézőket is közelebb tudom hozni ahhoz a világhoz, amelyben töretlenül él és virágzik még a tibeti buddhizmus és amelyet meg kellene menteni az emberiség számára…

Sztori: Amikor leszállt a repülőgép velem Lehben, sírva ismertem fel, hogy hazaérkeztem. 🙂

0