Hogyan lettem dédunoka? Megörököltem apámtól a sosem látott, de lélekben hozzám egyre közelebb álló dédapám apró betűkkel teleírt noteszát, amelyet az első világháborúban vezetett – katonaként Pécstől az Uzsoki-hágón át Galíciáig, majd hadifogolyként onnan tovább a polgárháborús Oroszországon át a Csendes-óceán partjáig, ahol betelt a füzet. Elhatároztam, hogy bejárom az útjából, amit tudok, hogy közelebb kerüljek hozzá.
Hogyan lettem kutató? Sok mindent nem írt le sem dédapám, sem a könyvek, így magamnak kellett utánajárnom, valódi kutatómunkával, afféle botcsinálta történészként. De ha már elindultam Galíciába, megpróbáltam összeszedni nagy kedvencem, Rákóczi Ferenc ottani útvonalát is a szabadságharc előtt és után, mert ezt sem találtam meg pontosan leírva. Borzongató élmény volt sok nyomozás és sok biciklizés után megtalálni egy romos palotát, ahol biztosan megfordult.
Hogyan lettem kém? Na az már kellemetlen helyzet. Háromszor kaptak el az ukránok, és háromszor engedtek el, pedig egyszer sem kezdeményeztem. Ha többet akarsz tudni, gyere be az előadásomra!
Mit láttam? Eredeti és újrahasznosított Árpád-vonalat, szép tájakat, háborús hátországot, gyászt, gyanakvást, Ungvár és Lemberg csodáit, egy furcsa esküvőt és végül Verecke híres útját, ahol Árpád apánk és Batu kán nyomában tekertem fel.
Miért fogok legközelebb visszamenni Ukrajnába? Egy olyan üveg kvaszért, ami a kánikulában megmentette az agyamat a puhára főléstől.
Utóirat: köszönöm az Arcanum támogatását az úthoz!