Magamról
Magamat „camera-related person”-ként szoktam jellemezni. Szenvedélyes történetmesélő vagyok, a történeteim filmekben öltenek testet.
Balkáni és algériai díszletek között nőttem fel. Anyai nagyapám az 1970-es években hidrológusként dolgozott Algériában, és az onnan hazahozott tárgyak, fényképek és történetek gyerekkoromban mélyen megérintettek. Édesapám Szófiában dolgozott, amikor óvodás voltam, így részben ott nőttem fel, és előbb tanultam meg síelni, mint járni. Ez a gyerekkor pályára állított.
1995-ben sziklamászó túrán voltam az Egyesült Államokban, ahol a barátaimmal véletlenül egy indián naptáncra keveredtünk. Ez az élmény, valamint a kapcsolatteremtő készségem, az analitikus vénám, illetve az, hogy mindig is egész jól kezeltem a kamerát, oda vezetett, hogy kulturális antropológiát tanultam az egyetemen. Onnan egyenes út vezetett a filmkészítéshez.
Dokumentumfilmeket készítek, operatőrként dolgozom. A munkám és a hobbijaim révén sok helyre eljutottam. Talán a legtöbben onnan ismernek, hogy Erőss Zsolt hegymászó amputáció utáni felépülését követtük végig A Hópárduc talpra áll című dokumentumfilmben. Nemrég fejeztem be az Időre hangolva (Weather Bound) című filmet, amely az időjárásfüggő sportolók életmódstratégiáiról szól. Az előadásomban erről a témáról fogok beszélni.