2018-ban sikerült sok álmomat összeszedni és megvalósítani. Egy év kemény spórolás és kevés tervezés után útnak indultam.
A bakancslistára négy kontinens került fel:

• Egy a szabadságért
• Egy a családért
• Egy a barátokért
• Egy a szerelemért.

Nem először utaztam hosszabb időre, nem először hagytam el Európát és nem először hagytam ott egy bimbózó kapcsolatot.

De nyolc hónap hosszú idő. Nem kötött az egyetem, a munka – és egy idő után a kapcsolat sem. Egyedül indultam el. Bár tudtam, hogy sok régi barátot fogok újra látni, nem tudtam milyen sokat leszek egyedül. Bár beszéltem a helyi nyelveket, a helyi szokások mégis idegenek voltak.

Volt, amikor vártak a reptéren és volt, amikor a mellettem ülő utas ajánlotta fel spontán a fuvart. Hol izgalom, hol öröm, hol bánat, hol teljes nyugalom járta át a testem.

Amit meg szeretnék veletek osztani, néhány gondolat

• WOOFolásról és stoppolásról Új Zealandon
• Dzsungeli önkénteskedésről Peruban
• Camino fizikai és lelki oldaláról
• Egy ilyen hosszú és összetett út praktikus oldaláról.

Ezt az előadást ajánlom minden érdeklődőnek, de főleg olyanoknak, akik egyedül szeretnének utazni, akár nőként.
Továbbá azoknak, akik a mindennapokban szeretnek tervezni, de titkon vágynak a káoszra és a meglepetésekre.
Azoknak, akiknél a bakancslista egyre csak nő.
És mindenkinek, aki kíváncsi a fent említett helyszínekre és történetekre.