Sokunk meghatározó gyerekkori élménye a Balaton, a szabadság és a végtelenség (bizony, Tihanyról nyugatra nézve nem látszik a vége) megtestesítője idehaza. 6-7 éves koromban a tó jegén tanítottak meg szüleim korizni, és azóta vonz a szabad jég perspektívája. Első nagy álmom volt átcsúszni, ami 1999-ben jött össze először, majd 2017-ben – de ettől csak még inkább vágytam végigkorizni, megkerülni: ez idén januárban megadatott végre.

Elmesélem, csapatunk hogyan állt össze és hogy készültünk fel az expedícióra, ahol három nap alatt bő 160 kilométert (Budapest-Pozsony távolság légvonalban) csúsztunk.

Ha kíváncsi vagy arra, hogy:

• volt-e idén Balaton-átcsúszás,
• hány centis legyen legalább a jég, hogy jégkorongmeccset játsszunk rajta,
• miben hasonlít a tó jege a delfinekre,
• miért érdemes néha hason kúszni,
• mit keresnek a német nyugdíjasok a tó közepén,
• mi köze van a curlingnek az ebédhez,
• milyen rituálét végeztünk a vármegyehatáron,
• melyik 12 JUF-előadást jegyző extrémsportolót vittük a GPS-trackünkkel a jégre,
• melyik természetfilmest csábítottuk Svédországból haza,
• hogyan jelentünk meg a közösségi, a bulvár és az országos médiában,
• hogyan tűnik el 20 centi hó a jég tetejéről,
• mennyire sima a természetes jég,
• mit kell tenni, ha beszakadunk,
• és megúsztuk-e végül szárazon

– akkor hallgasd meg előadásomat.

És legyél szabadjég-függő, mert az jó 🙂