“Utazz könnyen, mint a madarak. Így messzebb jutsz és fiatal maradsz.” – Márai Sándor

Hogy mi vonzott ebben az utazásban? Annyira távoli, a világtól elzárt hely, a Kaukázus havas, 5000 méteres hegycsúcsai, lélegzetelállító mélységek és magasságok. Térképek nem jelzik ezeket az utakat, de a helybéliek jól ismerik a kitaposott ösvényeket.
Egyes részek még 4×4-es terepjáróval sem közelíthetők meg, így minden csomagot és felszerelést 12 napra a lóra kell erősíteni. Ez még egy további izgalmat adott a kalandnak.

Bepakolni úgy a vízhatlan csomagokba, hogy mindenből csak a legszükségesebb jöhet velem. Kíváncsi voltam, mire van valójában szükségem egy ilyen utazáshoz?
Sokkal kevesebbre, mint azt elsőre gondoltam volna.

Az elvadult, ősi természet – megtalálni magad a vadonban

A legnagyobb meglepetés viszont a megérkezés utáni napokban ért: bármennyire is vad és érintetlen ez a környezet, mégis annyira ismerős és otthonos is egyben. Ezt az érzést csak ott lehet megtapasztalni!

Az embert a természetnek a szertelen vadsága, a lovak patadobogása, a bővizű patakok morajlása valami csodálatos és leírhatatlan boldogság érzettel tölti el. Remélem, a képeket nézegetve átjön valami ebből az érzésből.