Magamról
IT projekt menedzserként dolgoztam itthon és külföldön, jelenleg inkább fotózással foglalkozok; emellett alkalmi világjáró vagyok. A világjárás nálam későn kezdődött, repülőre is csak 26 évesen ültem először; majd nem sokkal később egy külföldi munkalehetőséget fogadtam el – és ezután már nem volt megállás. Az utazások hatására kezdtem el a fotózással is komolyabban foglalkozni, majd ez kölcsönhatásba lépett vele, így váltak olyan különleges helyek, jelenségek is úticéllá, mint Japán, India, Hong Kong, a Sarki Fény vagy a Himalája.
A Távol-Kelet egzotikus tájai, különleges épületei, az ottani népek kultúrája már gyerekkorom óta érdekeltek. Egyetem alatt, miután megszereztem a diplomához szükséges nyelvvizsgákat, a következő nyelvnek a japánt választottam. A Japán Alapítványtól 2012-ben elnyertem egy pályázatot, kéthetes tanulmányútra mehettem Japánba. Saját szememmel látni a 紅葉 (kōyō) néven emlegetett őszi színpompát, a japán juhar élénk vörösétől kezdve megannyi árnyalaton át, és ahogy ezek a fák Kiotó Kiyomizu-dera hegyoldalnyi templomkertjében este ki voltak világítva, ámulatba ejtett, és ez volt az, ami végérvényesen elindított a fotózás lejtőjén.
