Először is a félreértések elkerülése érdekében szeretném kihangsúlyozni, hogy ez az előadás nem Mauritiusról hanem Mauritániáról szól. A nevük hasonlósága ellenére az Indiai-Óceán közepén lévő idilli luxusszigetek és a világ utolsó rabszolgatartó országa között nem is lehetne nagyobb a különbség, szóval gondoltam inkább szólok.

Fehérhomokos tengerpart mondjuk itt is lesz, de ezeken a partokon nem koktélokat és bikinis modelleket, hanem fókákat és hajótemetőket találhatunk. Az előzőket már csak azért se itt keressük, mert az egész országban tilos az alkohol, még a hátizsákomat is átkutatták érte a határon. Ha ehhez még hozzáteszem azt is, hogy az ottjártamkor a főváros lakói egy Mohammed prófétát kigúnyoló ember halálbüntetéséért tüntettek, illetve, hogy az egyik szállásadóm addig nem engedett el, amíg meg nem tanultam arabul azt, hogy „Nincs Isten csak Allah, és Mohammed az ő prófétája”, akkor talán sikerült leírnom az ország hangulatát.

Az utam kezdetén egy idős helyi bácsi mesélt nekem egy településről a Szahara közepén, amit még senki sem ismer, pedig világhíres látványosság lehetne, én pedig felborítottam minden addigi tervemet és elindultam a sivatagba a leírása alapján. Szó szerint úttalan utakon stoppoltam, hiszen itt még csak ekkor építették az utakat, leggyakrabban pont a munkások vettek fel, de volt ahol velük együtt én is csak gyalog tudtam haladni.