Miharoval Új-Zéland legmagasabb hegyének árnyékában találkoztunk. Én csak a napfelkeltében gyönyörködtem, amíg ő egy szertartást végzett elveszett katonatársai emlékére.

A meditáció nyelvének hála hamar barátságot kötöttünk. Ennek köszönhetően Miharo bevezetett az amúgy nagyon zárt és protektív maori világba:

• megmutatta dédszülei sírhelyét, ahol 10 generáció törzsfőnökei nyugszanak egymás alatt,
• elvitt Panguru-ba, a maori kultúra középpontjába
• és elvitt Té Kohangába is, melyet magyarul úgy fordítok le, hogy az „Istenek bölcsője”.

Ezen a rendkívül különleges és misztikus helyen mesélt nekem a Waitaha törzsről: ez a törzs az angolokkal vívott háború óta rejtve tartotta tanításait, mígnem pár éve egy könyvben színt vallottak a maori törzs általuk vélt gyökereiről.

Ezekről a történetekről fogok mesélni képekkel és a személyes tapasztalataimmal.

Az előadást egy rövid, fakultatív meditációval zárjuk.