Müller Kinga (VANdorland)

Aktuális előadás:

Lakóautó építés A-tól Z-ig

Magamról

Kinga vagyok, két lábbal a földön járó álmodozó, azaz az életemben igyekszem minél több álmomat meg is valósítani. Néha teljesen spontán történik ez, mint amikor 3 perc alatt döntöttem el, hogy elmegyek siklóernyős tanfolyamra, máskor viszont hónapokig dolgozok az álmom megvalósításán, az elmúlt időkben pl. egy lakóautó építésébe tettem minden szabad kapacitásom. 

A természet szeretete volt számomra a legelső lépés az utazás fontossá válásához, ami spontán, felnőtt koromban érkezett meg az életembe. Elkezdtem kirándulni. Itthon, kicsiben. Aztán jöttek a nagyobb kihívások, Magas-Tátra, Montenegro, Norvégia. Jött az utazás vágya újra és újra, kicsit úgy éreztem, valamivel megfertőződtem, valamit kipróbáltam, amit újra és újra szeretnék megtapasztalni. Aztán a természet közelségének vágya tovább fokozódott, a hétköznapokban is vidéki életre vágyom, a várostól csendesebb, lassabb hétköznapokra, konyhakertre, madárcsicsergésre, utca végi túraútvonalra.

… és további utazásokra! Azért szeretek útnak indulni, hogy tapasztaljak, hogy kitágítsam a látóköröm, legyőzzem sztereotípiáim, félelmeim, és közben csodákat találjak, megfigyelhessem a változatosságot a természet színeitől az épített környezet különbözőségéig. Igazi vizuális kéjencnek tartom magam, ha hegyet látok, már csorog is a nyálam és imádom, amikor csak a természet vesz körül, de nagyon sokat jelent annak a megtapasztalása is, milyen emberek élnek a helyen, ahova megyek, és hogyan élik a hétköznapjaikat. Azért is mentem workawayezni annó több ízben, hogy a helyi szokásokkal is megismerkedjek, ne csak magamtól szűrjem le azokat, hanem inkább beleolvadjak egy kicsit a helyi kultúrába. 

Bármikor is utaztam, az hatalmas hatással lett rám. Mindig átléptem a saját aktuális határomat, leges legelőször, amikor első egyedüli utamra mentem Baszkföldre, aztán amikor kiköltöztem Norvégiába egyedül egy szigetre.. És lám, az volt életem eddigi legjobb döntése! Egy évig éltem Norvégiában, ahol igyekeztem néha különleges helyekre is elutazni, volt, hogy -5 fokos hóesésben a félévnyi cuccommal, gurulós bőrőnddel stoppoltam többszáz km-t, és volt olyan roadtripünk is, hogy egész egyszerűen nem fogtuk fel, csupán 48 óra autózás alatt mekkora mennyiségű élményben részesültünk, mennyire spontán tud lenni egy autós utazás, és milyen egyszerű (ott legalábbis) az utolsó pillanatban is szállást találni a közelben. Akkor újra megjelent a gondolat, hogy lakóautót szeretnék építeni. Ez először Montenegroban, sok-sok évvel ezelőtt fogalmazódott meg, amikor egy túrázós utazás közben a kempingekben elkezdtem megfigyelni a különböző autójukban alvó utazókat és a lakóautókat is. 

Az építés gondolata más szempontból sem véletlen, hogy bejött az életembe. Civilben immár szabadúszóként, ökotudatos lakberendezéssel és bútorok tervezésével foglalkozom, és imádok két kezemmel alkotni, felújítani, barkácsolni is. Az elmúlt két évben a vírus nem azt szolgálta, hogy csak úgy utazgassak, ezért ezeket a kalandvágyakat kicsit átformáltam, és belekezdtünk társammal egy komoly lakóautó építős projektbe, ahol 7 m2-en konyha, nappali, háló, gardrób és wc funkciókat is ellátó átalakított furgont alkottunk meg, ami nem mellesleg egy természetes anyagokból álló, cozy otthon is lett főzési lehetőséggel, olvasó lámpával és még sorolhatnám. 

Számunka a lakóautózás egy nagyon spontán, egyénre szabható utazási formát jelent, ahol mindig csak annyit és pont annyit mész, ami szükséges és amennyit szeretnél. Szállás és utazó eszköz az autó egyben, ami nagyon sok lehetőséget magába rejt, a legszabadabb, legspontánabb, és tervezett utazásokra éppúgy alkalmas.  

A következő álmom, hogy a lakóautózás élményét közel hozhassam az emberekhez, és aki most azon gondolkozik, hogyan is lehet itthon egy ilyen építésbe belefogni, annak segítséget nyújtsunk saját tapasztalatainkkal és akár kooperációval is.

Facebook
Instagram