Nagy Miklós

Magamról

Ki vagyok és miért utazom? Ezen gondolkoztam az elmúlt fél évben, amíg utaztam és azt hiszem, részemről nincs röviden, tömören és egyúttal közhelyektől mentesen adható válasz. Talán azért is, mert folyamatosan újra- és átértelmeződik.

Mikor még csak tervezgettem, hogy útra kelnék, több minden akadályozott az elindulásban. Jó ideig úgy képzeltem, hogy egy jó útitárs nélkül, egyedül, nem igazán élvezném a kalandot, mert mindenképpen meg szerettem volna osztani valakivel az élményeimet… Utóbb – ha időről időre valaki mellém is szegődött – rájöttem, hogy egyedül utazva teljesen más tapasztalatokat élhetek meg.

Az emberekkel való kapcsolódás természetesen az egész út során nagyon fontos számomra! 10 éve kanapészörfölök, vendégként és vendéglátóként egyaránt nagy tapasztalatra tettem szert. Ezek alapján is elmondhatom, hogy igaz a közhelyessé vált gondolat: azt kapom vissza – ha nem is egyből, és nem is feltétlenül ugyanazoktól az emberektől – amit én adok, ami belőlem árad…

Korábban azt is gondoltam, még mindig és mindig nem elég jó a felszerelésem, vagy nagyobb összeget kéne félretennem… Aztán be kellett lássam, hogy ez sem igazán fontos. A függőágy és a hátizsák mellett elsősorban a nyitottságom, a kíváncsiságom és a bizalmam viszem magammal! 🙂

Korábbi előadások:
0