Poós Tamara

Magamról

Poós Tamara vagyok, építész, belsőépítész, 3 felnőtt gyerekem van.

Az utazás kisgyerekkorom óta végig kísérte az életemet. Nagyvárosban éltem, a nyarakat itthon falun, és idegen országban, nagyon eltérő körülmények közt töltöttem a nagyszüleimnél, ahova hosszú, mindig élvezetes utazás volt eljutni.

Azóta szeretem a “menni valahova” izgalmát.

Egész gyerekkoromat áthatotta az a felfogás, és gyakorlat, hogy mi magunk csináltunk dolgokat, háromból kettőt varrtunk, felhasználva a régit, és ez az életmód most is meghatározza a mindennapjaimat, örülök, hogy újra általános, kívánatos felfogássá, divattá vált az elfeledett újrahasznosítás, az építészetben is értékké válva, ami pedig évezredekig az emberiség általános életformája volt.

Építész hallgatóként a hobbim – mely 13 éves koromtól saját ruháim varrása volt – pénzkeresetté vált, a saját magam tervezte, varrta és kötötte ruhákból lett pénzem utazni.

Így jártam be Európát, és elégítettem ki az építészettel automatikusan feléledő utazási vágyat, és szakmai létszükségletet, olyan nehezített körülmények közepette is, ami a rendszerváltás előtti időket jelentette – fapados légitársaságoknak még híre sem volt, pénzt sem tudtunk váltani, turistaként 3 évente lehetett utazni.

Egyetemista éveimben önkénteskedtem olasz régésztáborban (hivatalos szakmai útnak álcázva..), rajzolóként is, utaztam stoppal, vonattal, pályaudvarokon a földön alva, és mivel pénzünk nem volt, út közben szinte mindig elég szegényes étkezési és higiéniai körülmények közt voltunk.

Gyerekeim nevelése újabb, másfajta utazást jelentett, a megismerést magát, azzal az izgalommal és felelősséggel, hogy én mutatom meg a világot a fűszáltól kezdve a magas hegyekig, mint egy idegenvezető, a messziről jött kis lényeknek. 🙂

Közben, hogy ne távolodjak el a szakmámtól, felvételt nyertem az Építész Mesteriskolába, aminek keretein belül sok bel- és külföldi úton jártam.

Jelenleg építész tervezőként dolgozom, szabadúszóként, projektek kapcsán más építészekkel együttműködve. Ez ad akkora szabadságot, hogy 3 gyerekemet felnevelve újra szabadon utazni tudjak, megismerve az egyedül, vagy kis létszámban utazás emberformáló élményeit.

Kedvenc munkáim a kisméretű, természeti vagy városi tájba ültetett építmények, vagy meglevő épületek, lakások átalakítása, ökofarm+tájhotel stb. Az új épületek tervezésénél is a helyi adottságok adta józan kereteket, ökologikus szemléletet szeretem érvényesíteni. Munkáimban a kint és bent egyszerre, komplexen alakul, a köztes tereket, “kint is-bent is”, különösen szeretem.

Fontosnak tartom, hogy az ember sokat legyen kint, személy szerint kint érzem a legjobban magamat, a végtelen térben.

A kézművességet, és az ezzel járó szemléletet rendkívül fontosnak tartom, ezért megalapítottam az “ Első pesti  marslakóképző”-t, ahol klubszerű keretek közt ingyen tanítottam kötést-horgolást fiataloknak. Cégemben textil újrahasznosítással is foglalkozom, épp neveltetésem egyszerű életfelfogását, és eddigi életem gyakorlatát és tapasztalatait, az utazásokon látottakat felhasználva. Ennek mostani létjogosultságát látva kezdtem el ezt több mint 1 éve, újrahasznosított textil termékek, oktató workshopok formájában, kiegészítve ezzel a hasznos, és számomra az azonnali alkotás örömét adó, régóta gyakorolt hobbival az építész tevékenységemet.

Talán nemsokára azt mondhatom, ismét ebből utazom! 🙂

Tervezésről, építészetről és rólam

Korábbi előadások:
0