S.Varga Ilona (ALion) fotó

Hogyan vigyük magunkkal útjainkat?

Néhány héttel ezelőtt Reykjavikban megkérdezte tőlem egy szlovákiai srác, hogy: „te turista vagy, vagy pedig utazó?” Fél pillanat gondolkodás után rávágtam: „utazó fotográfus – remélem”. Elégedett volt a válasszal.

Apró gyerekkoromban szerelmes lettem a fotózásba. Hála a papámnak és a nagypapámnak, a természetjárás és a túrázás mellett idejekorán meg is tanítottak a fényképezés és kapcsolt részeinek sok-sok csínjára.

Sport- és természetfotósként valamint rövidfilmrendezőként kezdtem a „vizuális szakmát”. Koncertfotósként – élő, vaku nélküli portrékat készítek – évtizedek óta mozgok a pályán, de foglalkozom még tánc- és balett fotózással, gyermekportré – szintén élő, nem műtermi körülmények között – készítésével, szociofotózással, lövök streetfotókat – szinte naponta akad a városban vagy másutt megörökíteni való rémség és szépség. Sajátságos (pszichoterápiákkal foglalkozó) szemmel nézem a világot, az embereket, a helyzeteket, a tárgyakat.

Az utóbbi években legfontosabb szenvedélyemmé vált a geofotózás. A természetfotózás mellett feltett szándékom a tibeti kultúra bemutatása, megőrzése, de nyitott vagyok más szakrális világok megörökítésére is. Amikor elindulok a nagyvilágba megörökíteni az ottani életet, hangulatot, tájat, mindig azt figyelem, mit tudok hozzátenni a látványhoz. Mi az, amivel több és élettelibb lesz az adott kép. Igyekszem a síkot (hiszen a fotó alapvetően sík műfaj) több dimenziójúvá tenni. Kerüljön bele idő, tér, érzelmek, érzések – és természetesen a fények játéka. Hiszen fények nélkül nincsen FÉNYkép.

Ha valaki túrára indul, nyaralásra, és még meg is akarja örökíteni annak nagyszerű szakaszait, igyekszik jól felkészülni az útra. Lehet vinni csilivili fotóscuccot (már, ha villogni akarunk), de lehet vinni jó minőségű, gyors és jó fényerejű kisebb gépeket is. Nem feltétlenül a masina fogja meghatározni a képeinket. Legfontosabb a látásmód, a gyors reagálás, a jó kompozíció. De soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem minden helyzetben ildomos vagy etikus fényképezni. Ezt feltétlenül figyelembe kell venni. A világ legkülönbözőbb tájain más és más módon reagálnak a fényképező turistára. Mindezekkel kapcsolatban szeretném megosztani veletek néhány tapasztalatomat.

Gyakran idézem Vörösmartytól: „A vadász ül hosszú, méla lesben, vár felajzott nyílra gyors vadat…” A fotós is hasonlóképpen járhat el, ha van rá idő és lehetőség. Meg is éri, hiszen kiváló képeket lehet készíteni hosszas előkészületekkel, jó „fegyverzettel”. Mint évtizedek óta koncert- és táncfotósként dolgozó fotográfus, ezt némileg cáfolni vagyok kénytelen. Sőt! Vannak visszahozhatatlan, megismételhetetlen pillanatok, amelyek esetében lehetetlen az aprólékos precizitásra való törekvés. Ezt nagyjából akciófotózásnak is minősíthetjük. Azt gondolom, hogy egy komolyabb túrára induló ember is vélekedjék hasonlóan. Csapatban túrázva nem lehetünk lassító láncszem, nem tehetjük meg a többiekkel, hogy leragadunk egy-egy látványnál, míg mások mennének tovább. Persze, ha egyedül járjuk az utunkat, akkor másképp gazdálkodhatunk az idővel. Mindkettőnek megvan a maga varázsa.

Azt ajánlom, hogy indulás előtt – úgyis tájékozottak vagyunk már arról, hogy nagyjából mit fogunk látni utunk során – fejben ültessünk el pár képtémát. Jól fog majd jönni. Mutatok pár ötletet, mivel tehetjük „emlékezetesebbé” a képmegörökítést, bizonyos helyzetekben hogyan alakítsuk ki a megfelelő kompozíciót, hogyan próbáljuk meg kihasználni a fényeket, akár a sötétedést is, valamint megbeszéljük, mire jó a piacfotózás.

Elrettentő példákon keresztül megoldási trükköket hozok, és mesélek kicsit a fotóetikáról is.

www.alionphoto.com

http://www.flickr.com/photos/a_lion/

https://500px.com/alionphoto