Magamról
Simigh Ágnes vagyok, utazó blogger és már több mint 15 éve európai, délkelet-ázsiai és az utóbbi időben főleg közel-keleti országokba vezetek csoportokat nemzetközi idegenvezetőként. Szabadidőmben pedig alig várom, hogy hátizsákkal elinduljak a világ kevésbé ismert térségeibe. Én ugyanis éppen a legismeretlenebb és a média által veszélyesnek lefestett országokban éltem át a legpozitívabb élményeket (Irán, Irak, Libanon, stb.), mindezt ráadásul egyedül nőként utazva.
A járvány alatti kényszerotthonlétet kihasználva elindítottam angol nyelvű blogomat azzal a céllal, hogy megmutassam az igazi arcát olyan országoknak, amiről nem sok információ van és ehhez praktikus információkkal segítsem a hátizsákos (backpacker) utazókat. Egy utazás csak akkor nyer igazán értelmet, ha nem csak meglátogatjuk, hanem meg is értjük azt.
Utazásaim során az egyik legnagyobb felismerésem az volt, hogy egyetlen könyv sem pótolhatja az első kézből szerzett tapasztalatokat. A dolgok pedig csak messziről látszanak fekete-fehérnek. Minél többet tapasztalsz, annál bonyolultabbnak tűnik a világ. A valóság sok mindenre rácáfol, amit előzőleg otthon olvastál vagy a híreken keresztül hallottál. Az utazás a legjobb módja annak, hogy összekapcsoljuk a kultúrákat, nyitottak legyünk más életformákra és szokásokra, mert mindannyian tanulhatunk a másiktól. Nem is a látnivalók, hanem az emberek, akikkel út közben találkozunk, adják az utazás lényegét. Az ő történetükön keresztül rengeteget lehet tanulni.
A Közel-Keletet különösen szeretem, jóllehet a régió története tele van konfliktussal, küzdelemmel, létezését más országokkal vívott háborúk vagy éppen belső feszültségek terhelik. Mindezek ellenére nagy tévedés lenne egy kalap alá venni még a nevében hasonló Iránt vagy Irakot is. Egyetlen közös nevező van a térség országai között: az igazi vendégszeretet, amely úgy tűnik, hogy a nyugati világban feledésbe merült, de ilyen formában már biztos nem létezik. Ugyanakkor ez a régió az egyik leginkább alulértékelt turisztikai célpont valószínűleg azért, mert amit nem ismerünk, attól félünk, és ha valamit egyáltalán a médiában hallunk, az nem éppen a térség pozitív arcát mutatja.
A közeljövőben csoportos utakat is tervezek szervezni olyan országokba, ahova egyedül nehezebben lehet eljutni azoknak, akik nem tudnak vagy akarnak egyedül utazni, mert szeretném, hogy más is átélje amit én tapasztaltam.
