Szakadó esőben indulunk, immár életvitelszerüen vagyunk elázva. A csizma és a ki sem száradt nadrág felhúzása megerőltetőbb mint maga a menetelés. Kilovaglásnak nem ezt nevezzük a szó legszorosabb értelmében, úton levésnek azonban mindenképp. Minden este máshol alszunk, naponta változik a táj, a nagy tavat felváltotta a folyóvölgy, a mocsarat az erdős dombvidék, most pedig a dagadó hold alatt ügetnek lovaink a határt jelentő hegyekben a soha el nem múló utolsó nyolc kilométeren. Mire hálózsákjainkba kerülünk a tervezett 44 helyett 57 kilométer van mögöttünk.