Workshop

Slow travel

Gyaloglás, túrázás, zarándoklat

A caminot annyi féle képpen lehet járni, ahányan elindulnak rajta.
Vannak, akik kalandvágyból, akik egy szakítás vagy felmondás után, akik egy szerettük elvesztése után, egy “burnout” után, vagy az egyetem befejezésével indulnak útnak;
vannak, akik nászútra jönnek, akik itt teszik próbára kapcsolatukat és jegyzik el egymást;
vannak, akik magányra vágynak és telefont ill. minden egyéb elektronikát otthon hagyva indulnak el;
vannak, akik barátokat keresnek, idegen kultúrákat szeretnének megismerni és együtt tapasztalatokat gyűjteni;
vannak, akik vallási okból jönnek, valódi zarándokként;
vannak, akik kíváncsiságból egy könyv, blog, újságcikk vagy film miatt inspirálódva;
vannak, akik a fizikai kihívás miatt kezdik el, minél gyorsabban bejárni a távot;
vannak, akiknek ez egy tisztulási folyamat, sport, étrend-váltás, stresszmentes mindennapok, beszélgetések, szabad levegő, természet;
vannak, akiket a spanyol kultúra érdekel, a helyi borok, ételkülönlegességek, vagy a helyi építészet, a templomok és kolostorok története hívott.

Még folytathatnánk a listát. Minden ok legitim, és bárhogy járod az utat, jól járod. Különböző tempóval és napi távval, a szálláshely kiválasztásával (önkormányzati, templom és kolostor vagy magánszállás, esetleg szálloda), a cipelt súllyal (csak a minimumot viszed, esetleg egy szállítócéggel viteted a táskád), hol és mit eszel és vásárolsz, mikor indulsz és mikor érkezel, hányszor állsz meg napközben, egyedül jársz vagy társasággal, jegyzetelsz vagy sem, és még sok-sok döntés, amit naponta meghozol, és akár naponta változtatsz rajta. Bárhogy is döntesz, jó úton jársz. Magadról, a legbelsőbb énedről tudsz megtanulni, megtapasztalni nagyon sok mindent. Sokan azt mondják, hogy a camino a legjobbat vagy a legrosszabbat hozza ki mindenkiből. Szerintem, a támogató, nyitott, megértő közösségben rengeteget fejlődhetünk, és az emberiség legjobb arcát láthatjuk meg.

Szeretnéd feltenni a kérdéseidet, vagy észrevételed van a témával kapcsolatban? Írd meg nekünk az alábbi linkre kattintva! A beszélgetés során az általad beküldött témákról is szót ejtünk majd.

Workshop előadók

Boros Eszter

Hosszú út az (ön)megismerés felé: zarándokút Spanyolországban vagy bárhol a világban

2018 első felében sok régi álmomat sikerült valóra váltani. Egy around-the-world tickettel bejártam városokat és régiókat, ahova már régóta vágytam. Az utolsó állomás a “camino” volt, a 900km hosszú zarándokút Észak-Spanyolországban. Azt gondoltam, itt már nem várnak rám csodák, miután körberepültem a világot öt hónap alatt. Tévedtem!

Az elmúlt tíz évet többnyire külföldön töltöttem. Tanultam Hollandiában, Peruban és Németországban, és utaztam Európában, Peruban és Ecuadorban, Új-Zélandon és Észak-Amerikában. A legfőbb mozgatórugóm a kalandvágy volt, az új megismerése és a kihívás. Egy idő után szinte függővé váltam, és nyugtalan természetem új utakra hívott.
Amit utazva megtanulhat az ember magáról, más világokról, más szubkultúrákról, azt a megszokott szobában és munkahelyen, a jól bevált nyaralókban sokkal nehezebb vagy lehetetlen. Természetesen nem kell elmenni a világ másik végére, hogy csodálatos élményeink legyenek és új ismeretségekre és tudásra tegyünk szert. De érdemes kimozdulni. Minél messzebb megyünk a komfortzónánktól, annál többet tanulunk magunkról és másokról. Erre néhány hét a természetben, legyen az Spanyolország, de akár a kék túra itthon, tökéletesen alkalmas.

https://www.instagram.com/ebo_beszter89/?hl=en

Sztori:
A negyedik napra hihetetlenül fájt a térdem, alig bírtam hajlítani. Ez nem volt meglepő, hiszen már évek óta panaszaim vannak a térdemmel. De aznap úgy döntöttem, hogy a társaságtól lemaradva, csupán 6 km-t megyek, hogy az izmokat melegen tartsam, de tudjak pihenni. Mivel ráértem, megálltam útközben az egyik kis kápolnában, ahol egy dél-afrikai restaurátor fogadott. Hosszan beszélgettünk, a térd panaszommal nagyon empatikus volt. Mégis, azt tanácsolta, hogy menjek messzebbre, még 8 km-t, ahol egy kolostorban tudok megszállni, és a nővérek mindenkit nagy szeretettel fogadnak.
Megfogadtam tanácsát. Még dél előtt odaértem, így valóban tudtam pihenni. Két ismerőssel sikerült találkozni, akikről azt hittem, hogy már kilométerekkel előttem járnak. Délután mély és őszinte beszélgetéseket folytattunk, bár sokan aznap találkoztunk először és tudtuk, hogy nem látjuk egymást viszont. Aznap elővettem a festékkészletemet és megfestettem az első caminos tájképem: mindannyian gratulálva és támogató szavakkal fogadták a művemet. Egy közös főzés, vacsora és éneklés zárta a napunkat. Argentinok, chileiek, angolok, spanyolok, németek, svájciak és én ültük körbe az asztalt. Egyszercsak az egyik nővér táncra perdült a “bella ciao-ra”. Szinte mondhatnám, hogy ez egy tipikus nap az Úton, bár ilyen nincs, minden nap más-más meglepetésekkel, de hasonló melegséggel és kövzetlenséggel ajándékoz meg.

Gerhát Ádám

A hosszú távú túrázás előnyei és miért induljunk zarándoklatra!

www.zarandokkaland.hu — Egy fénykép soha nem helyettesítheti az általad látottakat és átélt pillanatokat, szerencsére a világ legcsodálatosabb természeti jelenségei továbbra is csak gyalogosan közelíthetőek meg. Földünk legszebb panorámával rendelkező vándorútjait és gyalogos ösvényeit járom hátizsákkal.

Sztori:
Mindenki azért indulj zarándokútra, mert ott jó eséllyel találkozik egy olyan emberrel, akinek fontos mondanivalója van számára.
Nekem sikerült egy hamburgi középiskolai tanár személyében. Ő mesélt nekem először a világ legszebb túra ösvényeiről és inspirált az új életcéljaim kitűzésében. Ő az az ember, akivel nekem a Camino/életutam során találkoznom kellett!
Illetve egy másik gondolat, amivel utazásaim során gazdagodtam: Minél nagyobb terhet cipelsz, annál nehezebb a csomagod! Az életed csomagja! Az ember birtoklásvágya egyben megszabja az egyes emberek korlátait is. Pedig az életben a kevesebb teher lehetővé teszi, hogy TÖBB legyen az életed!

Minél nehezebb a csomagod, annál nagyobb a veszélye, hogy megsérülsz vagy megbetegszel illetve annál lassabban haladsz!
A hosszú távú túrázás egy tökéletes vetülete annak, hogyan is tehetsz többet, de kevesebbel! Megtanít arra, hogy mi fér bele a csomagodba és mi nem. Mi az ami szükséges az ÉLETEDBEN és mi az ami egyáltalán nem!

Kisida András

Túra-, idegenvezetőként dolgozom. Amikor csak lehet a hegyeket járom és utazom.

Kedvenc régióm a Kárpát medence és Izland

Csutka István – Camino Steve

Csutka István  – Camino Steve

Ha egyszer rászánod magad, hogy egyetlen hátizsákba pakold életed legfontosabb tárgyait, rá fogsz jönni, mennyire kevéssel is beéred. Egy idő után rájössz, az emlékeket tényleg érdemesebb gyűjteni, mint a tárgyakat és miután hazatérsz, azon gondolkodsz, hogy mit csinálj azzal a sok „lommal „ami körbevesz. Lesz aki megért, lesz aki nem, lesz aki büszke lesz rád és lesz olyan is, aki irigy, pedig sokszor fájdalmas, sokszor nehéz, sokszor lesz magányos, de sokszor lesz felemelő, mesés, új barátokkal teli és a könnyek már nem csak a bánattól, hanem az örömtől csorognak majd végig arcodon. Mert mertél lépni és változtatani és mertél elindulni az álmaid megvalósítása felé.

Story:

Azt álmodtam, hogy édesapám – aki már tíz éve nincs köztünk – vár a Világ vége-oszlopnál, amelyről sohasem hallottam korábban. Álmom annyira filmszerű volt, hogy reggel felkeltem és az első dolgom az volt, hogy bekapcsoljam a notebookomat és rákeressek a Google keresőjében. Sokkolt, amikor egy fotót is feldobott róla és ugyanolyan volt, mint ahogy álmomban láttam… csak nem állt mellette édesapám. Tudtam azonnal, hogy elmegyek oda, el kell mennem oda és így is tettem, mert apu nem „várhatott“ ott hiába. Azóta hiszem és vallom, hogy történeteink megváltoztatják életünket és ezért fontos, hogy megőrizzük a családi legendáriumokat, hogy meséljünk gyermekeinknek és másoknak, hiszen ha csak egy ember lelkét is képesek vagyunk megérinteni történetünkkel és ezáltal őt változásra  késztetni, már nem éltünk hiába. És ha képes vagy lelassítani, nem csak a strigulákat húzni az országok után ahol jjártál, ha nem csak a likeokat és a követőket számolnod, akkor sok-sok inspiráló történettel fogsz találkozni. Járj lassn, járj gyalog, mert ahogy Ádám mondta, valóban csak gyalog láthatod a legszebb ösvényeket.

Camino Steve – caminosteve.hu

Dukát Csilla

Slow travel, lassulás. Ez számomra inkább szinkronba kerülés. Az ’itt és most’-tal, azzal, ami
éppen történik bennem, velem, körülöttem. Visszatalálás a természet (az engem körülvevő
természet és a saját belső természetem) rendjéhez. Tudatosság, lélek-jelen-lét. A virtuális
világ elengedése és a való világ magamba engedése. És saját magam átengedése annak, ami
amúgy is van. Nekem ezt sokszor nehéz megvalósítanom. A Camino viszont – hol szelíden,
hol arcul csapva – tanít a lassulásra.
Az egyik emlékezetes leckém a „legjobb tempó a saját tempód” tétel igazságának
megtapasztalása volt. Úgy alakult, hogy az úton nagyon jó barátságba kerültem egy magyar
lánnyal, kora reggeli indulásainkkor mindig nagyon jókat beszélgettünk. De ő gyorsabb
gyalogló volt, mint én, napközben rendre szétváltak útjaink. Viszont annyira megkedveltem
Kingát, hogy csak azért is el akartam jutni azokig a pontokig, ameddig aznap ő ment. A
testem először csak óvatosan figyelmeztetett, hogy ez így nem jó. Például megfájdult a
térdem. De nem vettem a jelzést, makacskodtam tovább. Addig-addig erőltettem ezt a nem-
saját tempót, míg jött a pofon: egy napszúrással kombinált kimerültség teljesen ledöntött a
lábamról. Hányás, hasmenés, teljes legyengülés, kényszerpihenő. Másnap nem hogy lassan,
de sehogy sem tudtam elindulni. esélyem sem maradt arra, hogy Kingát utolérjem. Feküdtem
harmatgyengén, egyedül egy üres zarándokszálláson és nagyon elárvultan éreztem magam.
De kellett ez a csend körülöttem ahhoz, hogy újra magamra találjak. A saját utamra, a saját
tempómra. Innentől szinkron-gyalogoltunk, én és jómagam. És minden rendbe jött.

0