1+
Előadó: Urszinyi Fehér Csaba

Stand-up - Egy óceánjáró kalandjai

Urszinyi Fehér Csaba vagyok, író-világutazó. Három és fél évvel ezelőttig felnőtt életem nagy részét világjárással töltöttem. Mindezt nem kalandból tettem, nem kíváncsiságból és nem is a felfedezés vágya hajtott. Egyszerűen csak vittek.

Mindez úgy volt lehetséges, hogy luxushajókon dolgoztam, ahol befutottam egy teljes karriert a görbelábú leves-postástól az étterem-igazgatóig. Ezalatt sok jó, érdekes, bosszantó, embert próbáló vagy éppen bizarr élmény ért, melyeknek mindig megpróbáltam megtalálni a derűs oldalát és ezt megcsapolva azóta az írásaimban használom fel.

Ma már az életemet az utóbbinak szentelem. Így jött létre az oldal, mely már nem csupán a világjárást szemléli a humor oldaláról, hanem a mindennapjainkat is. Ez szükséges is, hisz ha úgy vesszük, mi is a világ része vagyunk és talán még ebben a pillanatban is valaki a Föld másik részén arról beszél, hogy milyen élményei voltak Magyarországon.

Nekem külföldön az egyik legfurább élményem az volt, amikor Elvis-szel találkoztam, aki vécét pucolt.

Tudom, hogy a nevekkel nem illik viccelődni, de mivel egy ideig sokat jártam-keltem a nagyvilágban azért előfordult, hogy én is megmosolyogtam valakit. Az óceánokon bolyongó hajókon több tucatnyi náció van összezárva hónapokon keresztül. Egy idő után megszokjuk egymást és persze a különböző kultúrákból származó neveket is. (Zárójelben azért hozzátenném, hogy a Csaba is eléggé kimondhatatlan, sőt, vicces mások számára, nem is beszélve arról, hogy szinte minden nyelven jelent valamit a gyönyörű virágtól a kövérkés emberen át egészen a pici banánig). A legnagyobb fejtörést a thaiföldi emberek megszólítása okozta, de az indiaiaktól is igencsak megbicsaklott a nyelvem.

Ezért lepődtem meg egy nap, amikor beszállva a liftbe szembetalálkoztam egy nyurga, magas fiatalemberrel. Mosolyogva köszöntem neki és lepillantva a nevével ellátott kitűzőjére megdöbbenve vettem észre, hogy az állt rajta: Stalin.

Maga a szó nem lett volna gond, hisz ki ne hallott volna már a véreskezű orosz diktátorról. Viszont távol a szovjetektől, a Csendes Óceán közepén, egy felvonóban ácsorgó férfi neveként megdöbbentően hatott rám. Nem álltam meg, hogy rákérdezzek, hallott-e már hajdani névadójáról. Bár az indiaiak akkor is a fejüket rázzák vízszintesen az igen mellett, ha nemet mondanak, a tagadás most egyértelmű volt. Akkoriban pincérként dolgoztam, mégis azonnal feltört belőlem a szunnyadó újságíró és faggatni kezdtem, miként kapta ezt a hangzatos keresztnevet.

Kiderült, hogy a szülei hallották valahol és csak úgy megtetszett nekik. Gondolták, ha ez a szó eljutott olyan messzire, a kis indiai eldugott faluba is, akkor biztosan híres ember lehet. És ha valaki ismert, akkor az biztosan jó is, így lett belőle Stalin. Nem akartam az lenni, aki huszonöt év után felvilágosítja a fiatalembert, hogy egy tömeggyilkos névrokona, ezért mosolyogva elbúcsúztam tőle.

Onnantól kezdve már semmin nem csodálkoztam, pedig később az évek során összefutottam még Adolf Lobo Leninnel, aki mosogató volt, valamint Elvis Mengelével, a vécék gondos takarítójával. Ő utána hetekig arról győzködött engem, hogy Indiában tizenkét milliárd ember él. Mondjuk, az is lehet, hogy nem is annyira pontosak a népszámlálók és a végén még kiderül majd, hogy tizennyolc milliárd ember van a Földön, Hitler pedig még mindig él… Punjabi térségben és hetven is van belőle.

Ha érdekel, hogy lehet sült kacsára vadászni Indonéziában, vagy csónakot lopni egy malajziai muzulmán cölöpfaluban, gyere el november 23-24-én a Járatlan Utakon Fesztiválra.

Promóvideó