Helyi istenségek, akik távolról leginkább egy pulira emlékeztetnek, akiből minden falunak van egy sajátja külön személyiséggel és hangulati ingadozásokkal, akik egymással időnként összebarátkoznak vagy éppen összevesznek, befolyásolják a természeti erőket és a falu sorsát. – Mindez nem egy fantasy regényben zajlik, hanem a Himcsál Pradeshben fekvő kinnauri törzs völgyében, ahol Kőrösi Csoma Sándor is élt egy ideig.

A párommal stoppal utaztunk Ladak felé, amikor „betévedtünk” ebbe a völgybe. Ha egy másik irányba vagy messzebbre tartó kocsit fogunk ki, valószínűleg meg sem állunk itt, de így kézenfekvő volt, hogy maradjunk egy éjszakára, amiből az lett, hogy ott ragadtunk vagy két hétre. A kinnauri törzset nagyon erős identitástudat jellemzi, aminek jelképeit, a hagyományos zöld kalapot és a szövött gyapjúsálat, a helyiek többsége teljesen átlagos hétköznapokon is viseli. És mivel nem sokan fordulnak meg itt, mindent megtesznek, hogy minél többet mutassanak meg a kultúrájukból az arra tévedőknek. Egy-két órával az érkezésünk után egy csoport helyi asszony invitált meg minket egy összejövetelre és az ezt követő napokban egymás után kaptuk a meghívásokat egy falukapu avatására, fiúgyermek születésének a megünneplésére, új kemping tesztelésére és párszor csak úgy vendégségbe.