A nevem Szabó Ádám, de a legtöbben Szalagnak hívnak. 2015. június 10-én indultam Föld körüli útra a bringámmal, Ms. Holiday-jel, majd 39 ország, 47.000 km és elmondhatatlan sok élmény után, 2018. augusztus 20-án érkeztem vissza szülővárosomba, Egerbe.

Visszatekintve elmondhatom, hogy mintegy tíz éve dédelgetett álmom vált valóra az indulással. Fő szempont volt számomra egy olyan közlekedési forma kiválasztása, amivel olcsón és környezetbarát módon lehet utazni. Sok kérdéssel és kevés pénzzel ugrottam fejest a bizonytalanba, hogy kilépve a városi lét nyújtotta komfortzónából, az élet egy olyan medrében találjam magam, ahonnan nem lehet csak úgy visszatáncolni. Tudtam, hogy végig fogom csinálni, és az útközben tapasztaltakat tanítómul fogadom majd. Az alapterv szerint folyamatosan Kelet felé kellett haladnom, hogy nagyjából ezer nappal később Nyugatról érkezzek majd meg. Szállásra nem költhettem.

Minden országnak megvannak a saját szépségei, nem tudnék kiemelni kedvencet. Ám az biztos, hogy a hegyek nagyon erős vonzalmat váltanak ki belőlem. Ezért a tadzsik Pamírt mindig elsők között említem, ha erről kérdeznek, majd Földünk legmagasabb hegyvonulata, a Himalája jön, ami csak azért a Pamír után következik, mert kronológiailag is később pillantottam meg lenyűgöző szépségét. Lényegében mindegy, hogy Pakisztán, India, vagy Nepál határvonalain belülről néztem fel rá, mindig igaz mértéket találtam benne.

Az óceánokat öt kontinens mindkét partjáról láthattam, hullámzásuk hangja a legjobb altató és ébresztő is volt egyben. De a folyókat, kristálytiszta patakokat és tavakat még a nagy vizeknél is jobban kedveltem. Számtalan alkalommal szolgáltak fürdőszobámul kavicsos, köves szőnyegükkel. A nomád, vándor életforma minden egyszerűségével és nehézségével lett számomra az új komfortzóna. Az élet számtalan formában állított kihívások elé, amelynek köszönhetően énem olyan rétegeit is megismerhettem, amihez „normál” esetben életek kellenének. Minden tanítást felülmúlt ez az utazás.

Küldetéstudatom főként a folyamatosan, saját határaim átlépésével járó, elkerülhetetlen közeledés egy rég elfeledett szférához, valamint másoknak erre való ösztönzése. Hiszem, hogy a tisztesség mind egymással, mind a természettel szemben elengedhetetlen a boldogsághoz, és tudom, hogy az anyagi javak elengedhetőek. Az utazás ösztönöz és segít is önmagam kifejezésében.

Tisztában vagyok vele, hogy a világot nem lehet megváltani, ám azt is tudom, hogy önmagunk megváltása, csakis saját magukon múlik.

A szabadság a függetlenséggel kezdődik, valamint a felismeréssel, hogy szinte egész életünket az elménk által táplált gondolatok fogságában éljük. Először ezt ismertem fel és tettem tisztába, ami automatikusan magával vonzotta a körülményeim rendezettségét. Munkahelyemet tudatosan választottam, ahonnan néhány év elteltével, ugyanezen tudatosság segítségével léptem ki. Videovágóként dolgoztam.