A Szahara szívében, Algériában

Előadó: Bardócz Attila

Világéletemben vonzott a nagyvilág. Gyermekkoromtól kezdve faltam az útleírásokat, nézegettem a térképeket, gyűjtöttem a távoli és izgalmas országok pénzérméit, és arról álmodoztam, hogy egyszer majd személyesen is rácsodálkozhatok mindarra, amiről addig csak olvastam, ábrándoztam. Aztán úgy alakult az életem, hogy ez az álom azóta is évről évre valóra válik, és rendszeresen útnak tudok indulni újabb és újabb helyekre.

Az európai országokon kívül hónapokat töltöttem a Sziklás-hegység és az amerikai nemzeti parkok fantasztikus világában (főiskolai éveim alatt fél évig mosogattam egy kis coloradói motelben), Ázsiába már az első utam során teljesen beleszerettem és néhány évvel ezelőtt végre eljutottam Afrikába és Dél-Amerikába is.

Utazásaim nem csupán öncélú kalandozások; a megszerzett tapasztalat és tudás átadásának a vágya is vezérel. Az utazásokon készült képekből rendszeresen tartok/szervezek előadásokat, diavetítéses élménybeszámolókat, fotókiállításokat országszerte (Szeged, Vác, Kecskemét, Tiszakécske, Pécs, Budapest) és a határon túl is (Magyarkanizsa, Kolozsvár).

Mellesleg Erdélyben születtem. A hegyek iránti rajongás, a természetjárás szeretete gyerekkorom óta mélyülő, egész életemet meghatározó érzés és életmód. Utazásaim során azonban nem csak a természeti környezetünk csodái vonzzanak; az ember építette történelmi emlékek, Angkor nagyszerű templomai Kambodzsa őserdeiben, a Balkán-félsziget hangulatos falvai, vagy az ősi perzsa városok Iránban ugyanolyan felejthetetlen élményt nyújtanak, mint egy kiadós hegyvidéki barangolás a Kárpátokban, Tibetben, a Kaukázusban, Izlandon vagy éppen a Hawaii-szigeteken.

Főiskolai tanulmányaimat rajz és földrajz szakon végeztem, 2000 óta pedig a szegedi Madách Imre Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola pedagógusaként folytatom szélmalomharcomat, és a tanórákon túl különböző túrákkal próbálom „modern” korunk gyermekeinek gyakran beszűkült, mobiltelefon és számítógépek monitorjaira bilincselt látókörét szélesíteni.

Nagyon régi vágyam volt eljutni egyszer a Szahara szívébe, amire tavaly tavasszal egy algériai utazással nyílt lehetőségem. Ráadásul az út során ellátogattunk a sivatagban emelkedő Ahaggar-hegység gránitsziklái közé is, ami számomra a „hab volt a tortán”.

Utunkat a Földközi-tenger partján kezdtük, ahol a fővároson kívül megnéztük pár ókori római település romjait is. Ezután az ország déli részére repültünk, és két városból (Tamanrasset és Djanet) tettünk többnapos sivatagi túrákat.

Ha érdekel a beszámolóm, találkozzunk a Járatlan Utakon Fesztiválon! ☺