Szántó Ági vagyok. Közgazdász, zenész, utazó, mikor mi. Szeretem az újdonságokat, szeretek megismerkedni új kultúrákkal, beszélgetni emberekkel. Szeretem a világ színességét. Az elmúlt 10 évben sokat utaztam egyedül. Vagyis egyedül indultam útnak.
Viszont mivel én amolyan biztonsági utazó vagyok, mindig törekedtem arra, hogy az utazás fő pontjait előre megtervezzem, vagy egy szervezettel menjek. Na nem olyan hagyományos utazási irodával, mert azt nem bírom. Nemzetközi fiatalokkal, helyiekkel. Ilyenek az én útjaim. Ezért utaztam egy diákszervezettel (AEGEE) az egyetem alatt, ahol mi magunk diákszervezetesek szerveztünk mindent, aztán laktunk egymásnál, vagy éppen egy iskola tornateremében, vagy egy vonaton. Így utaztam Lettországban, Lengyelországban, Romániában és Oroszországban a Bajkál tóhoz a Transzszibériai Expresszel.
Egyetem után többször is utaztam Amerikában egy nemzetközi fiataloknak sátras utakat szervező céggel (TrekAmerica) az USA nemzeti parkjaiban és Hawaii-on. Minden este közös főzés, sátortűz körüli játékok, beszélgetés és persze gyönyörű tájak, túrák fogadtak bármerre is jártam, legyen szó USA nyugati parti kanyonjairól, vagy éppen Hawaii mai napig működő vulkánjairól, ahol még egy izzó lávafolyást is megnéztem pár méteres távolságból.
Ezért kedveltem meg a couchsurfinget is, mert tudtam, hogy ha találok egy jó hostot, akkor biztosan nem leszek egyedül és garantált a jó társaság. Én sosem azért couchsurfingeztem mert ingyen van, bár ez sem egy utolsó szempont utazáskor. Függetlenül attól, hogy egyedül indulok útnak, nekem mindig fontos a társaság és az a véleményem, hogy a siker, vagyis a megfelelő host kiválasztása a befektetett energiával arányos. Ezért én mindig rászántam az időt és energiát, hogy olyan embernél lakjak, akivel van valami közös bennünk, vagy valami megfogott benne. És amikor fogadtam, akkor is megpróbáltam ezeket a szempontokat figyelembe venni.
